50 év barátság Neil Armstronggal
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2016.01.15 06:15.)

Nemrégiben került a könyvesboltokba Jay Barbree: Neil Armstrong – Az első ember, aki a Holdra lépett című műve (dr. Both Előd fordításában magyarul).

A szerző és Armstrong barátsága megbízható alapul szolgált ahhoz, hogy egy ízig-vérig eredeti hangvételű könyv szülessen. Egy olyan könyv, amelynek minden (magyar) űrrajongó polcán ott a helye.

Ritkán örvendezteti meg az embert a magyar könyvpiac űrkutatási, űrrepülési könyvekkel. Az idei karácsony sem hozott dömpinget, azonban a polcokra került Jay Barbree: Neil Armstrong – Az első ember, aki a Holdra lépett című életrajzi kötete, amelyben a világ leghíresebb űrhajósának, egyben személyes ismerősének, barátjának állít emléket az író. Neil Armstrongot nem kell bemutatni senkinek, az író neve azonban talán nem annyira ismert a világ ezen táján.

Pedig Barbree egy igazi „nehézsúlyú” az űrirodalomban: ő az az újságíró, aki a NASA emberes űrprogramjának mind a 166 startjánál jelen volt és tudósított Alan Shepard első Mercury űrugrásától az STS-135-ig, az Atlantis űrsikló (és így az egész űrrepülőgép-flotta) utolsó repüléséig az Egyesült Államok összes űrrepüléséről. Barbree így szintén történelmi személyiség, csak éppen tévétörténelmi és nem világtörténelmi. De a két ember – életrajzíró és életrajzalany – életét éppen ez a tény, Barbree állhatatos közvetítései kötötték össze és tették lehetővé egy nagyon alapos, bensőséges mű létrejöttét.

A hőskorban az újságírók a Cocoa Beach-en lógtak és sok esetben egy sör mellett sikerült ismeretséget kötni a kor hőseivel, az új amerikai űrhajósokkal. Nem másként történt ez Barbree-vel is, aki fiatal újságíróként (az NBC tévétársaság tudósítójaként) vadászott hírekre a Cape-en és keveredett haverságba, vagy akár barátságba olyanokkal, mint Alan Shepard, Pete Conrad, vagy éppen Neil Armstrong. Aztán ez a hősidőkben köttetett barátság sok esetben tartósnak bizonyult és évtizedek múltán ebből születhetett egy kivételes élet, az elsőként a Holdra lépő ember életének összefoglalása.

Barbree nehéz feladatra vállalkozott, amikor a legzárkózottabb, legvisszahúzódóbb űrhős életébe akart bevezetni bennünket. Hála Istennek és az 50 év írói tapasztalatnak, maradéktalanul, helyenként lebilincselően sikerül is neki megoldania azt. A feladat nehézsége abban is állt, hogy Armstrong emléke nem engedte a szaftos részleteket, az űrhajós legendásan tartózkodott a nyilvánosságtól, ezért egyszerűen ízléstelen lett volna bulvársztorizgatni az életéről. Barbree végtelen jó ízléssel vezet végig bennünket Armstrong 82 évén, bár emiatt ne várjunk igazán színes történetet, nagy titkokat. Aki elolvassa a Wikipédián, vagy akár itt az Űrvilágon Armstrong életét, megkapja ugyanazokat az epizódokat, amelyekből felépül az élettörténet. Persze Barbree-tól mást is kap az olvasó, mint a Wikipédiától, a könyvben egy gyönyörűen felépített keresztmetszetet kapunk az 50-es, 60-as évekről, természetesen az űrversenyre, a Mercury, Vosztok, Gemini programokra koncentrálva és még természetesen Armstrongot a történet középpontjába állítva. Ismét átélhetjük 1969. július 20. varázslatos éjszakáját, a holdi leszállás lélegzet-visszafojtott izgalmát, majd az első lépéseket a varázslatos sivárságban. És átélhetünk egy csomó epizódot a legenda életéből, katapultálásokat, gyermekhalált, a nyilvános és titkos bravúrokat és szerény visszahúzódást. Profin összeállított, kerek történetet kapunk.

Ha mindenképpen kéne rosszat is mondani a könyvről, kevés ilyet találnánk. Talán egy általános érzet erősödik meg az olvasóban, ahogy lapról-lapra halad előre: Barbree inkább csak egy profi iparos, mintsem művész. A stílus inkább egy krónikásé, mintsem egy íróé. Már-már zavaróan sok az „ekkor még nem tudhatta, hogy két/öt/húsz év múlva…” fordulat, mint egy szem ötlet Barbree-tól az irodalmiságra. A technikai tudás vitathatatlan, alig látunk ilyen jellegű hibát, amit mégis, azt a lelkes és hozzáértő fordító pontosítja. Szerencse, hogy dr. Both Előd kapta a feladatot, így legalább nem kell egyáltalán bosszankodnunk az ilyenkor automatikus félrefordítások miatt, amikor az űrtechnikához keveset értő fordító jobb híján a tükörfordítást választja és megszületnek az olyan kifejezések, mint a „Földön keresztüli befúvás” és társai. Both Előd megfogja a kezünket és magabiztosan vezet át bennünket a NASA betűszavain és műszaki halandzsáján (az ominózus TEI – Trans Earth Injection – is a Föld felé vezető pályára állás nála, ahogy az dukál). Talán csak egy helyen mertem volna vitába szállni a fordítással, amikor Cernan Apollo-10-béli klasszikus, nyomdafestéket nem tűrő káromkodását nyomdafestéket mégis tűrővé tompította.

És talán még egy dolog keltett bennem hiányérzetet Barbree munkájában: Armstrong 1969 és halála közötti életének súlya, vagy inkább súlytalansága. Értem én, hogy a holdraszállás volt az életpálya minden vitán felül álló csúcsa és az ahhoz a harci- és berepülőpilótaságon, az X-15-ön, a Geminin keresztül vezető felvezető szakasz az igazán egzotikus rész az olvasó számára. Ám amint a könyvben leszáll a Columbia a Csendes-óceánra és Nixon kijópofizza magát a Hold meghódítóival, Barbree már mintha szabadulni akarna a munkától és kissé összecsapja a történet végét.

Összességében meleg szívvel ajánlom mindenkinek az Akkord Kiadó gondozásában megjelent kötetet, a világűr iránt érdeklődők számára pedig egyenesen kötelező olvasmány, amelyből nemcsak „Az Űrhajós” (remélem ezzel szegény Jurij Gagarint nem sértem meg) életútja, de az űrverseny időszaka is a maga izgalmas valójában bontakozik ki.

Jay Barbree: Neil Armstrong – Az első ember, aki a Holdra lépett. Akkord Kiadó, Budapest, 2015. ISBN 9789632520865, 396 oldal, bolti ára: 3990 Ft. A könyv 15% engedménnyel vásárolható meg az Akkord Kiadó online áruházában. A kiadó egy hónapon át az Űrvilág olvasói számára még ezt is meghaladó, 30%-os kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosít! Ennek érvényesítéséhez nem kell mást tenni, mint a rendelés során beírni a kuponkód mezőbe a következőt: ARMSTRONG2016