Vihar a biliben
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2011.07.07 07:07.)

Így minősítette az Apollo-14 egykori űrhajósa, Ed Mitchell a NASA által ellene indított pert. Mitchell egy a Holdról visszahozott kamerát akart elárvereztetni, egyelőre sikertelenül.

Az alapkérdés végletesen leegyszerűsítve: ha a NASA elhagy egy tárgyat a Holdon, de valaki felveszi és visszahozza, akkor kinek van joga azt negyven év múlva áruba bocsátani?

A jogi hercehurca középpontjában álló tárgy, az Apollo-14 során a Holdra repült kamera. (Kép: Bonhams)

A történet lényege röviden, hogy az Apollo-14 holdraszállása (1971) során használt egyik kamera (Data Acquisition Camera, DAC) megmenekült az enyészettől. A most 80 esztendős Mitchell, a hatodik ember, aki a Hold felszínére tehette a lábát, megmentette a tárgyat, s személyes holmijai közt visszahozta a Földre. Mostanáig – más relikviákkal együtt – sajátjaként őrizte. Az Amerikai Egyesült Államok kontra Edgar Mitchell pert június 29-én indították egy miami bíróságon, a NASA kezdeményezésére. Történt, hogy Mitchell egy aukciós ház árverésére beadta a 15 × 10 × 5 cm-es kamerát, amiért a becslések szerint 60 és 80 ezer dollár közötti összeget kaphatott volna. De az amerikai űrhivatal visszavonatta a tételt, mielőtt a licitálás megkezdődhetett volna.

A szóban forgó 16 mm-es kamera volt a két ilyen eszköz egyike, amelyek 1971. február 5-én az Antares leszállóegységgel a Holdra érkeztek. Képes volt álló- és mozgóképeket is rögzíteni. Ez a DAC vette fel például a landolás utolsó 5 percét, miközben Mitchell társa, Alan Shepard a holdkompot a Fra Mauro régióban a sima leszállásra vezette. A kamera a repülési terv értelmében a később a Holdba csapódó Antares belsejében maradt volna, miután az űrhajósok a Holdat elhagyva átszálltak a Kitty Hawk nevű parancsnoki modulba. Mitchell azonban másképp gondolta: nem csak a szalagot vette ki a kamerából, de magát az eszközt is átvitte magával.

A felperes mostani jogi érvelése szerint a kamera a NASA tulajdona, sőt a többször kérték már az egykori űrhajóst, hogy szolgáltassa azt vissza. Ami a dologban furcsa, hogy Mitchell ügye egyáltalán nem különleges. A Holdon járt űrhajósok ugyanis lényegében mindannyian hoztak magukkal különféle emléktárgyakat a holdkompjukból, például a holdséták során használt űrruhájuk, felszerelésük darabjait. (Mitchell sem csak a kamerát bocsátotta árverésre, de csak ezt az egy tételt kifogásolta az űrhivatal.) Akkoriban hallgatólagos egyezség volt arról, hogy a kisebb tárgyak, amelyek nem növelték jelentősen a visszatéréskor az űrhajó tömegét, a fedélzeten maradhattak. Ezekre a NASA nem tartott igényt, megtartásukra az űrhajósok utólag engedélyt kértek és kaptak főnökeiktől az űrközpontban. Hivatalos dokumentum azonban nem készült az átadásról. Minden repülés előtt összeállítottak egy előzetes listát a visszahozni kívánt tárgyakról. Amik ezen szerepeltek, azok elvileg „jogosan” kerültek az űrhajósok tulajdonába, de a dolgot nem vették túl szigorúan.

Amik akkoriban tényleg csak emlékek voltak, esetleg múzeumok vitrinjeibe kerültek, azok ma már a gyűjtők számára pénzt érő relikviák. Természetesen nem Mitchell volt az első, aki túl szeretett volna adni rajtuk. Nem teljesen világos, mi különbözteti meg a NASA számára a kamerát a többi hasonló sorsú tárgytól. Az alperes Mitchell az egészet abszurdnak tartja. A bevétel helyett viszont – ha a bíróság úgy ítél majd – még a perköltségeket is neki kell állnia...