Párolgási térképek
(Rovat: Amerikai távérzékelő műholdak, Időjárás és előrejelzése - 2022.08.14 07:15.)

Mennyiségét tekintve a tavak párolgása csekély az óceánokéhoz képest, ám előbbiek párolgása a Föld szűkös édesvízkészletét csökkenti.

A Föld felszínét és vízkészletét az óceánok uralják: a bolygónkon található víz mindössze 3%-a édesvíz, amelynek legnagyobb része viszont fagyott állapotban van jelen. A megmaradó kevés folyékony halmazállapotú édesvíz 87%-át a tavak tárolják, ezért a tavakból történő párolgás a Föld víz- és energia-háztartásának fontos összetevője. (A légkörbe kerülő energia mintegy 75%-át a víz párolgása juttatja oda.)

Legújabban egy NASA által finanszírozott kutatásban megállapították, hogy a tavak párolgása számottevően nagyobb a korábban feltételezettnél, ezen belül különösen fontos a mesterséges tavak, tározók szerepe. A kutatók eredményeikről a Nature Communications című folyóiratban számoltak be, a kutatást Huilin Gao (Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem, Texas A&M) vezette. Kutatásuk során a Landsat műholdak felvételei alapján nem kevesebb mint 1,42 millió természetes és mesterséges tó felszínét mérték meg. Ezután meteorológiai adatok segítségével és egyéb tényezőket, például az adott tóban tárolt víz mennyiségét is figyelembe véve kiszámították a párolgás sebességét. Számításaik eredménye szerint a világ tavaiból évente 1500 ± 150 km³ víz párolog el, ami háromszorosa az Eire-tó, illetve harmada a Michigan-tó teljes vízmennyiségének (az Eire az észak-amerikai Nagy Tavak közül a legkisebb, a Michigan a legnagyobb vízmennyiséget tartalmazó tó).

A világ tavaiból évente átlagosan elpárolgó víz mennyisége az 1985–2018 időszakban. A tavak többsége az északi félgömbön helyezkedik el, így ott észrevehetően nagyobb a vízvesztés. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens, a kép forrása: Zhao, G. et al. 2022)

A világóceánokból évente 450 000 km³ víz párolog el, amihez a szárazföldeken a talaj és a növények párolgása további 71 000 km³-t tesz hozzá. Eszerint a tavak szerepe a világ vizeinek párolgásában mindössze 1,57%, de a szárazföldi párolgáshoz viszonyított aránya 2,37%, ami a második térkép tanúsága szerint világviszonylatban jelentős eltéréseket mutat.

Emellett a kutatók azt is megállapították, hogy a tavak párolgása az 1985–2018 közötti időszakban évente átlagosan 3,12 km³-rel nőtt. A növekedés három tényezőnek tudható be, nevezetesen a párolgás fokozódó tempójának (58%), a tavak jégborítottsága csökkenésének (23%) és a tavak vízfelszíne növekedésének (19%). Az első két ok a globális felmelegedés számlájára írható, míg az utóbbi a víztározók számának növekedésének tudható be, a vizsgált 34 éves időszakban évente több mint 500 km²-rel nőtt a mesterséges tavak felszíne. További következtetésük, hogy bár a mesterséges tavak a világviszonylatban a tavakban tárolt vízmennyiség csupán 5%-át tartalmazzák és a tavak vízfelszínének 10%-át képviselik, mégis hozzájárulásuk a tavak párolgásához 16%. Míg világviszonylatban a tavak párolgása évtizedenként 2,1%-kal nő, ugyanez a növekedés a víztározóknál elérte az évtizedenkénti 5,4%-ot.

A tavak párolgásának részesedése a teljes szárazföldi párolgásból, az 1985–2018 közötti időszakban a NASA műholdjainak MODIS felvételei alapján készített globális párolgási térkép adataihoz viszonyítva. A térkép százalékos arányt mutat, a világátlag 2,37%. Ezzel szemben egyes térségekben 25–30% körüli a tavak párolgásának részesedése. Különösen feltűnő a magas arány (piros, narancssárga) az észak-amerikai Nagy Tavak térségében és Egyiptom környékén, ahol a többnyire sivatagos területen kicsi a párolgás, ezért a hatalmas vízfelületű Nasszer-tó járuléka igen jelentős. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens, a kép forrása: Zhao, G. et al. 2022)

A kutatók munkája alapján online szabadon hozzáférhető globális párolgási térkép készült (GLEV, global lake evaporation volume), amelyen a kutatás során vizsgált 1,42 millió tó mindegyikére megjeleníthető az 1985–2018 közötti időszakra az adott tó felszínének (évszakos) változása és a mindenkori párolgás mennyisége.