OSIRIS-REx: egy másik kisbolygónál?
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat, Távoli világok kutatói - 2021.01.22 07:15.)

A Bennu anyagmintájával 2023-ban visszatérő amerikai űrszonda nem sokkal később eljuthatna a hírhedt Apophis közelébe is.

Legalábbis az OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) kutatócsoportja ezzel az ötlettel állt elő. Mint emlékezetes, a 2016 szeptemberében indult szonda tavaly október végén sikeresen mintát vett a 101955 Bennu nevű földközeli kisbolygóból. Az égitest környezetét hamarosan, idén márciusban hagyja el, hogy a mintegy 2 kg tömegűre becsült anyagot 2023 szeptemberében lejuttassa a Földre. Maga a tartályt szállító, a visszatéréskor a Föld közvetlen közelében elrepülő űrszonda azonban működőképes maradhat. Így elvileg elképzelhető, hogy a pályáját úgy alakítsák, hogy elvezessen egy másik kis égitest mellett is.

A kiszemelt célpont nem is akármilyen, hiszen a 99942 Apophis arról nevezetes, hogy a régebbi, pontatlan számítások szerint 2029-ben olyannyira megközelíti bolygónkat, hogy akár be is csapódhat. Erről a legújabb kalkulációk szerint szerencsére szó sincs, viszont a 325 m körüli átmérőjű földsúroló kisbolygó továbbra is az érdeklődés középpontjában áll. Annál is inkább, mert később ugyancsak várhatók szoros megközelítései, 2029 után legközelebb 2036-ban jár majd a környéken, így pályájának ismerete mellett a fizikai tulajdonságai sem közömbösek. Nyilván sok értékes információt meg lehetne tudni róla, ha egy kisbolygókutató űrszonda a közelébe jutna.

Az OSIRIS-REx szonda. (Kép: Lockheed Martin)

Ha minden a tervek szerint alakul, az OSIRIS-REx alkalmas marad a feladatra, és a NASA is elfogadja majd a 2022 nyarán benyújtandó hosszabbítási javaslatot, akkor az űrszonda és a kisbolygó találkozására 2029 áprilisában kerülhetne sor, mindössze alig több mint egy héttel az Apophis legnagyobb földközelsége után. A számítások szerint az a bizonyos földközelség kb. 32 ezer km-re lenne a felszín felett, ami kicsit kevesebb, mint a geoszinkron műholdak pályamagassága.

Ráadásul az OSIRIS-REx nem csak hogy elrepülne mellette, de hosszabb időn át az Apophis közelében maradhatna. Ez nem várt, egyedülálló lehetőséget adna a kutatóknak a részletes vizsgálatokra. Természetesen egyéb másodlagos célpontok is szóba jöhetnek, de azok mellett egyrészt gyorsan elrepülne a szonda, másrészt magának az Apophis kisbolygónak a különleges mivolta is erős érv lesz majd mellette. A lehetőséget az a szerencsés egybeesés hozza el, hogy mind az űrszonda, mind az Apophis 2029-ben, közel egyidőben halad el a Föld mellett, Nap körüli pályájukon a sebességük különbsége viszonylag kicsi. Így sikerülhet a szondát a kisbolygó körüli pályára állítani.

Az Apophis pályája a Föld körül keringő műholdakéhoz képest a 2029. április 13-án esedékes közelség idején. (Kép: Marina Brozoviæ / JPL)

Jelenleg az OSIRIS-REx kitűnő műszaki állapotban van, mindössze egy műszerének egy üzemmódját nem tudják már használni. Sőt van rajta olyan berendezés is, amelyet a Bennunál be sem vetettek. Ez két, a mintavételhez szükséges navigáció segítésére szánt lézeres távolságmérő, amelyeket végül nem tudtak használni a várakozásokhoz képest túlságosan is tagolt felszín miatt. Az Apophis vizsgálata tehát meglehetősen hasonló lenne ahhoz, amit a Bennu esetében végeztek – kivéve természetesen a mintavételt, hisz azt a tartály visszatérte után már nem lehetne megismételni. Izgalmas lenne viszont megfigyelni, hogy a rendkívüli földközelség hatására vajon frissen elmozdul-e valami a felszínen, kidobódik-e valamilyen anyag a világűrbe, esetleg megváltozik-e a kisbolygó forgási szögsebessége.

De az Apophis aktuális földközelségétől és hírnevétől teljesen függetlenül is, tudományos szempontból különleges lehetőség lenne megvizsgálni ugyanolyan berendezésekkel és módszerekkel egy újabb, ráadásul a Bennutól eltérő típusú kisbolygót.