A következő lépés a Naprendszerben
(Rovat: Amerika és az űrcsillagászat, Távoli világok kutatói - 2020.02.25 10:15.)

Négy tanulmányterv elkészítését finanszírozza a NASA. Jövőre választanak (legfeljebb) kettőt közülük, amelyek a 2020-as évek közepén vagy végén indulhatnának.

A meghirdetett ötletpályázatra több mint egy tucat javaslat érkezett, ezek közül választották ki azt a négyet, amelyek részletes tervének kidolgozására már pénzt is hajlandó áldozni a NASA. Az ötletgazdáknak 3–3 millió dollárból gazdálkodva kell 9 hónap alatt elkészíteniük a részletes terveket. A tervezett szondák közül kettő a Vénuszt, kettő pedig az óriásbolygók holdjai közül az Iót, illetve a Tritont venné célba. Érdekes, hogy a NASA az 1989-es radaros térképező Magellan óta nem indított szondát a Vénuszhoz. A kiválasztandó szondák a célponttól és az indítási ablakoktól függően 2025–2029 között indulhatnának a Discovery sorozat folytatásaként. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szondák megépítésének költségplafonja 500 millió dollár. (A Discovery sorozat korábbi tagjai közt találjuk a Cerest és a Vestát kutató Dawn, a Merkúrt vizsgáló Messenger, valamint a Marson jelenleg is dolgozó InSight szondákat, a sorozat jövőre és 2022-ben az ugyancsak kisbolygókat kutató Lucy és Psyche szondákkal folytatódhat. Ezeket követheti a jövőre kiválasztandó egy vagy két küldetés.)

A DAVINCI+ küldetés légköri szondája. (Kép: NASA / Goddard)

A most versenyben maradt négy, javasolt küldetés a következő:

• Az elsősorban a Vénusz légkörét a gázburokba behatoló szondával vizsgáló DAVINCI+ (Deep Atmosphere Venus Investigation of Noble gases, Chemistry, and Imaging Plus);
• A Naprendszer legvulkanikusabb égitestjét, a Jupiter Io holdját vizsgáló IVO (Io Volcano Observer);
• A Neptunusz holdját, a Tritont vizsgáló Trident, amelynek érdekessége, hogy először használna plutóniumos radioizotópos generátort egy Discovery osztályú szondán, lehetővé téve a külső-Naprendszerben a költségtakarékos kutatást;
• A Vénuszt főként rádiós módszerekkel vizsgáló VERITAS (Venus Emissivity, Radio Science, InSAR, Topography, and Spectroscopy).

Érdekesség, hogy a négy pályázó közül csak a Trident új javaslat, a másik három már a Discovery-program korábbi körében is indult – akkor sikertelenül.

A DAVINCI+ tervét a NASA Goddard Űrközpontjának szakemberei javasolták, a szondát a Lockheed Martin építené. Leszálló szondát küldenének a Vénusz légkörébe, hogy az egy óra hosszat tartó ereszkedés közben egészen a felszínig mérjék a kémiai összetételt. Szeretnék felderíteni a bolygó légkörének kialakulását és fejlődését, valamint arra is kíváncsiak, lehettek-e valaha óceánok a Vénuszon. Emellett a szonda kamerái ereszkedés közben képeket készítenének a Vénusz felszínéről.

A Vénusz körül keringő VERITAS. (Fantáziarajz: NASA/ JPL-Caltech)

A Vénuszt kutató másik szonda, a VERITAS a bolygó körül keringene, és elsősorban szintetikus apertúrájú radarral vizsgálná az égitest szinte teljes felszínét, beleértve az ásványösszetétel feltérképezését is. Elsősorban bazaltot és gránitot keresnének, emellett a vulkáni tevékenység jeleit keresik, és megpróbálják tisztázni a Vénusz geológiai fejlődését. A terv a NASA Sugárhajtás Laboratóriumából (JPL) származik, ezt a szondát is a Lockheed Martin építené. A munkába a német, francia és olasz űrügynökségek is bekapcsolódnának. (Valószínűtlennek látszik, hogy mindkét kiválasztandó szonda a Vénuszt kutassa, az viszont logikusnak tűnhet, hogy a két, Vénuszt célzó tervet összevonják, esetleg a költségplafont kissé megemelve. – B.E.)

Az Arizonai Egyetem által javasolt IVO küldetés a Föld és a Mars gravitációs lendítő hatását kihasználva jutna el a Jupiterhez, így 4–5 év alatt érne célba. Olyan Jupiter körüli pályára állna, amelyen tízszer megközelítené az Iót. A Naprendszer legaktívabb holdján a kutatók több mint 400 tűzhányót ismernek, amelyek közül a legnagyobbakból akár 500 kilométernél magasabbra lövellhet ki a láva. (Az Io vulkanizmusát a Jupiter árapályerői okozzák.) A szondát a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (JHU APL) építené és irányítaná, vagyis az az intézmény, amely korábban a New Horizons, jelenleg pedig a Parker Solar Probe szondákat irányítja. A szonda programjában az USA Geológiai Szolgálata, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem, a DLR német űrügynökség és a Berni Egyetem is részt venne.

A NASA Galileo szondájának 1997-ben készített felvétele az Io vulkanikus felszínéről. (Kép: NASA)

A Triton kutatására induló, plutóniumos erőforrású Trident a New Horizonséhoz hasonló, több hintamanőverrel gazdagított pályán tartana a Neptunusz felé, amelyet eddig egyedül az 1989-ben mellette elrepülő Voyager–2 vizsgált. A Trident 2026-os start esetén 2038-ban érkezhetne meg a Tritonhoz. A küldetést a houstoni egyetemi kutatási szövetséghez tartozó Hold- és Bolygókutató Intézet (LPI) javasolta. A kutatók szeretnék felderíteni a jeges égitest fejlődését, esetleg jelenleg is aktív folyamatait, és arra is kíváncsiak, hullámzik-e esetleg valamilyen óceán ma is a Tritonon. Vizsgálnák a Triton ionoszféráját is, amely tízszer erősebb, mint bármely másik holdé a Naprendszerben. A szondát a boulderi Ball Aerospace építené.

A Neptunusz és legnagyobb holdja, a Triton a Voyager–2 1989-es felvételén. (Kép: NASA)