Ismét feljutottunk a „közeli világűrbe”!
(Rovat: Álmuk a világűr - 2012.09.19 07:15.)

2012. augusztus 19-én reggel 8 óra 18 perckor indítottuk útjára a hegyhátsáli Hegyháti Csillagvizsgálótól a „Pannon Közeli Világűr Ballon Projekt” keretén belül megépített amatőr légkörkutatási és fotózási célú szondánkat.

Indítási csoportkép a Hegyháti Obszervatórium udvarán – háttérben a vizuális követésre használt lencsés távcső.

Az eszköz 11 óra 9 perckor a szlovéniai Lendva mellett landolt egy ligetben, egy magas fa tetején. A projekt résztvevői: Benkő Imre (amatőrrádiós), Csák Balázs (csillagász), Dr. Hegedüs Tibor (csillagász), Hegyi Norbert (projektvezető). A projekt egyenes ági folytatása a tavaly őszi (2011. október 31.) Vega Magaslégköri Ballon Kísérletnek.

A hidrogénnel töltött ballon alatt függő tudományos szonda feladata a szélsebességmérés, fényképezés és videózás volt a „közeli világűrből”, mely definíció szerint a 20 és 100 km-es magasságok közt helyezkedik el. Egy eddig ismeretlen technikai hiba miatt az elért pontos csúcsmagasság nem ismert, de a képek elemzése alapján 30 km fölé emelkedett az eszköz.

Utolsó tesztek, és a szonda összeszerelése (jobbról a második Hegyi Norbert, a projekt vezetője, jobb szélen pedig Csák Balázs csillagász, a projekt egyik fő támogatója, és a műszaki előkészítés második letéteményese).

A szondában két helymeghatározó rendszer működött. Az egyik egy 25 km-es magasság felett is működőképes GPS volt, egy OpenTracker+ nevű eszközzel kombinálva, mely egy rádió adó-vevőre volt kötve. A rádió 144,800 MHz-es frekvencián sugározta a helyzetét megadó adatcsomagokat 1200 baudos APRS kódolásban. E csomagokat egy rádióvevővel, vagy az APRSDroid program segítségével, egy másik mobiltelefonnal is foghattuk. A második nyomkövető rendszer egy Android operációs rendszerű mobiltelefon volt, mely SMS-ekben küldte el a koordinátákat. Tapasztalatunk szerint, meglepő módon nem csak a hivatalosan közzétett információk szerinti 1-1,5 km-es, hanem 5 km-es magasságig volt GSM hálózat az SMS küldéshez. Ezek az elektronikai eszközök egy 45 cm átmérőjű, kézmelegítő párnák által fűtött hungarocell gömbben kaptak helyet. A nagy magasságban uralkodó -60 °C körüli hőmérséklettől a képrögzítéshez használt fényképezőgépet és mobiltelefont fotografikus UV-szűrökből készült ablakok védték meg. Az APRS rendszerből ez alkalommal sajnos csak kb. 12 ezer méter magasságig kaptunk szondapozíciókat, utána csak a vizuális észlelésre – és a modellezett pályaadatokra – kellett hagyatkoznunk. A rádiós nyomkövetést (a kapott jelek azonosítását és dekódolását) több, egyidejűleg forgalmazó adó zavarta.

A ballon, egyelőre alig száz méterre a fejünk fölött (a ballon alatt az összehajtogatott piros ejtőernyő, és alul a szonda látható – ennek jobb oldalán pedig a fényképezőgép ablaka).

Kb. két órával a ballon felbocsátása után, annak ellenére, hogy semmilyen APRS rendszerű adatközlést nem kaptunk a szondánk helyzetéről, a repülésre elvégzett modellszámítások alapján elindultunk Lentibe, a modell alapján jósolt repülési irányba. Lentiből továbbautóztunk a szécsiszigeti kilátóhoz, ahonnét a szonda jeleit zajmentesebben reméltük érzékelni. 10-15 perce vizslattuk binokulárokkal az eget, és rádiónkkal pedig az étert a dombtetőn, mikor végre 11:13-kor megkaptuk a „landolási SMS-eket”, melyekben Lendva melletti koordináták álltak. Ismét autóba szállva a szlovéniai koordináták irányába indultuk. A helyszínre érve egy ligetet találtunk. A szonda megtalálása céljából a fák közt lánc alakzatban fésültük át a terepet. Negyed óra után fedeztük fel magasan a fejünk felett, egy fa tetejébe akadva, szinte pontosan az SMS-ben kapott koordinátákon. Végül háromnegyed órányi küzdelem után – igyekezvén a legkevesebb kárt tenni a fában, annak belengetésével és megrázásával – végre leesett a szonda a fáról. A zuhanás sebességét az ismét kinyíló ernyő szerencsére jelentősen csökkentette.

A ballon és a szonda a megtalálási pozícióban – egy régi híres film címe jutott eszünkbe: „Fennakadva a fán…” (Lendva közelében, Szlovénia).

Nagyon kíváncsiak voltunk a kapott képekre, ezért még a helyszínen felbontottuk a hungarocell gömböt, hogy kiolvassuk a Canon A495 fényképezőgép által készített fotókat, illetve a mobiltelefon által felvett HD-videót. Örömünk határtalan volt, mikor láttuk, hogy a fényképezőgép az indítástól a fa első megrázásáig rögzített. Mellékes célunk, azaz a HD-videó készítése is megvalósult, ami hab a tortán. A letöltött képanyag több és jobb minőségű fotót eredményezett, mint a tavalyi kísérlet, a párásodás és jegesedés kevesebb ideig akadályozta a képkészítést.

Mozaikkép a Balatonról, a sztratoszférából – a szonda képei alapján, ritkán látott szögből…

Természetesen egy ilyen volumenű projekt segítők és támogatók nélkül nem valósítható meg, így köszönetet mondunk mindenkinek a segítségért. A legfontosabb támogatók a bajai Astrotech KKT, a győri Szent László Katolikus Szakkollégium Alapítvány, a pmrradio.hu és Sebestyén Attila hegyhátsáli vállalkozó voltak. A projekt segítői voltak: Benczik Tamás, Kóta Mariann, Mucs Béla, Pagony Péter, Póczek Sándor (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány), Steinerné Lénárt Judit, Szalai Balázs (Elektroklinika-Körmend), Takács Ágnes, Horváth Tibor és Tuboly Vince (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány), valamint a Vega Csillagászati Egyesület. Köszönet mindannyiuknak!

A Dunántúl, jobbra messze az Alacsony-Tátra, és balra, jól felismerhetően a Fertő-tó.

A projekt természetesen folytatódik, az eddigi tapasztalatok levonásával számtalan ponton várható jelentős módosítás után még idén (várhatóan decemberben) tervezünk egy újabb indítást. Akkor már tényleges tudományos mérési program műszere(i) is helyet kaphat(nak) a fedélzeten. Meteorológiai szervezetek és felsőoktatási intézmények is érdeklődtek a projektbe történő bekapcsolódás lehetőségei iránt. Egy felajánlásból származóan speciális, fedélzeti adatgyűjtő elektronikával is kiegészül legközelebb a szonda, amely a fedélzeten gyűjti majd a pozícióadatokat, és így az APRS rendszer, valamint a közvetlen rádióvétel hibái, dekódolhatatlanná zajosodása esetén is rekonstruálható lesz a szonda tényleges térbeli pályája (ami az eddigi repüléseknél nem állt rendelkezésünkre) – már legalábbis abban az esetben, ha megtaláljuk a leesett szondát. Ebben azonban az eddigi két felbocsátás alapján szerzett tapasztalataink alapján bízvást reménykedhetünk.

Hegyi Norbert és Hegedüs Tibor