Az utolsó előtti űrrepülőgép-indítás közelről
(Rovat: Álmuk a világűr, A Space Shuttle program - 2011.06.19 08:15.)

Amikor az olvasó ír: Kökény László titusville-i élménybeszámolója az Endeavour legutóbbi startjáról.

Munkavégzés miatt ideiglenesen évek óta Washington DC mellett lakunk. Május elején kicsit félve láttam, hogy az Endeavour űrrepülőgép STS-134 számú startja egyre késik. Ugye a műszaki hibák láttán mekkora frászban lehetnek az űrhajósok... Aztán május 15-én, vasárnap reggel láttam a neten, hogy hétfőn reggel 9-kor indul az űrsikló. Elkapott a space-fun láz, azt mondtam, életemben először – és lehet, hogy utoljára – meg kell néznem!

Azonnal kerestem a netes repülőjegy-oldalakon jegyet Orlandóba, Florida államba. 1500 km-re van a fővárostól, két éve kocsival sikerült 1 nap, 16 óra alatt megtennem, de biztonságosabb a repülés! Délben megvoltak a jegyek. Indulás a virginiai Dulles reptérre, ahonnan délután fel 3-kor indultam Orlandóba, ahová kora este 5-re odaértem. A bérautó-kölcsönzőnél kedvező áron előre foglaltam kocsit, irány Orlando és a szálloda! Korai fekvés kellett, mert hétfőn hajnalban 3-kor keltem, fél 4-kor indultam a Kennedy Űrközpont felé, ami kb. 100 km-re van Orlandótól. Fél 5-re odaértem, odafelé sok autó ment velem együtt, a sok lázas űrrepülés-rajongó! Olvastam a NASA oldalán, hogy biztonsággal 6 órával a felbocsátás előtt ajánlatos odaérni, mert akkor van olyan hely, ahonnan jól lehet látni az eseményt.

Miután 6-8 km-re a 39A startállástól csak a hozzátartozók lehetnek, így a „köznép” a Titusville nevű kisvárosból nézi az akciót, összesen kb. félmillió (!) ember. Nos, fél 5-kor már a kisváros kishajókikötője környékén több százan ültek a víz mellett, captain chair nevű kempingszékeikben – nekem is ilyen van, sörösdoboztartóval a „karfájan” –, beburkolózva kabátokba, takarókba. Az okosak sátorral, lakókocsival táboroztak több napig, foglalva a legjobb kilátóhelyeket. Reggel fél 9-kor már óriási tömegben örültem annak, milyen jó, hogy korán sikerült a zsöllye 1. sorában kapni helyet... A csodaszép napfelkelte után – Titusville-ből pontosan keletre kell nézni az indítóállás felé – egyre idegesebb és izgatottabb lettem, mert jöttek a felhők fölénk. Egy jenki nézőnek volt komoly rádiója, melyen hallottuk a visszaszámlálást: 60-50 seconds and counting... (mint a kedvenc Tom Hanks-filmemben, az Apollo-13-ban, csak most ez élő). Szóval 10 mp-re a starttól feszültség volt a levegőben, a több ezer ember visszafojtotta a lélegzetét. Én tartottam a HD kamerámat és egyre jobban vert a szívem.

Na láttam az indítást. Sajnos előre tudtam, hogy rövid ideig élvezhetjük a látványt, mert a felhőkben hamar elveszett a shuttle. De 8 másodpercig láttam szabad szemmel, csináltam képeket és videofilmet is! Majd egy perccel később hallottuk a 20 km-re levő állványtól a „hangbombát”, akkorra ért hozzánk a rakétaindítás hangja. 3000 km-t repültem, 200 km-t autóztam, 4 és fél órát vártam sötétben majd napfelkeltében a víz mellett, félve attól, hogy aligátorok másznak ki a vízből, hiszen hemzsegnek itt ezek az állatok. Nyolc másodpercig láttam az űrsiklót, DE MEGÉRTE! Óriási élmény volt, aki teheti, ne hagyja ki az életéből! (Most már csak egy alkalom kínálkozik erre, az STS-135 júliusi indítása. - A szerk.)

A képeken a napfelkelte előtti hajnalban látszik középen, az állványon az űrsikló, jobbra az összeszerelő épület. Majd a napfelkelte, az indítás előtti időszak, végül a start!

Kökény László