Vlagyimir Satalov (1927–2021)
(Rovat: A Szojuz és a Progressz - 2021.06.16 14:15.)

93 éves korában tegnap elhunyt az 1927. december 8-án született űrhajós. Kamaszként részt vett a Nagy Honvédő Háborúban és háromszor járt a világűrben.

Miután 1968-ban a Szojuz-3 tartalék pilótája volt, 1969-ben végre elindulhatott a világűrbe a Szojuz-4 fedélzetén. A január 14-én indított Szojuz-7K-OK űrhajója az „Amur” hívójelet használta. Két nappal később Satalov sikeres kézi dokkolást hajtott végre az akkor három fővel repülő Szojuz-5-tel, melynek két kozmonautája (Borisz Volinov és Alekszej Jeliszejev) kívül, egy űrséta részeként mászott át az utóbbi űrjárműből Satalovéba. Január 17-én azután a Szojuz-4 (immár három fővel) sikeresen landolt Karagandától 40 km-re.

Az összekapcsolt Szojuz-4 és -5

Satalov ezt követően még kétszer járt a világűrben. 1969-ben a Szojuz-8, míg 1971-ben a Szojuz-10 parancsnoka volt. Az előbbi repülésben hármas kötelék repülést végeztek a Szojuz-6-tal és -7-tel. Az 1971-es repülésben pedig sikeresen dokkoltak a Szaljut-1 űrállomáshoz – bár az átszállás az ajtó hibája miatt nem sikerült.

A Szojuz-10 személyzete. Balról jobbra: Rukavisnyikov, Satalov és Jeliszejev

Satalov 1956-ban végzett a katonai repülőakadémián, és 1963-ban kapott űrhajóskiképzést. Mint láttuk, három repülésére az 1969–1971-es időszakban került sor, majd 1971 és 1987 között az űrhajósok parancsnoka volt. 1991-től a Gagarin űrhajóskiképző központ igazgatójaként tevékenykedett. Az elhunyt űrhajós a Lenin-rendet háromszor, a Szovjetunió Hőse kitüntetést kétszer kapta meg – de Magyarország is kitüntette a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével. Nevét a Hold túlsó oldalán egy kráter viseli. A nagy tiszteletnek örvendő űrhajós 2021. június 15-én távozott az élők sorából.

Medvegyev elnök személyesen léptette elő repülő altábornaggyá