Ázsiai mozaik – 2024. január (2. rész)
(Rovat: A nemzetbiztonságért, Artemis , Kínai rakéták - 2024.02.09 07:15.)

E havi mozaikunk első részében kizárólag Indiával foglalkoztunk. Záró epizódunkban egy-egy dél-koreai, emirátusi, indonéziai, japán, valamint két kínai hírt olvashatnak.

Dél-Korea

A News 1 Korea hírügynökség január 8-án jelentette, hogy az ország védelmi beszerzési programokért felelős szervezete (DAPA) idén két további katonai felderítő műhold indítását tervezi. Mindkét műhold Floridából startolna a SpaceX Falcon-9 rakétájával és apertúraszintézises radarral (SAR) lenne felszerelve. Az első talán már áprilisban, míg a második novemberben állhat pályára. A „425-ös projekt” sorozatba tartozó űreszközöknek ez lenne a második és harmadik példánya, és az előbbi végső tesztelését februárban be kívánják fejezni. A típus fővállalkozója az ország védelmi fejlesztési ügynöksége (ADD), és a legfontosabb beszállítók, illetve alvállalkozók a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Hanwha Systems. (Ahogy arról már korábban írtunk, az ország 2025-re ki szeretne alakítani egy optikai és négy SAR felderítő műholdat tartalmazó flottát.)

Egyesült Arab Emírségek

Minden bizonnyal ez a hír e havi mozaikunk „nagy durranása”. Ahogy az olvasóink előtt valószínűleg ismert, az Artemis-program Hold körüli pályára tervezett mini űrállomása, a Gateway űrsétamodulját (egy mindkét végén ajtóval záródó zsilipkamrát) eredetileg a Roszkoszmosz építette volna, az ISS orosz oldalán található hasonló egység alapján. Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, Moszkva kikerült az Artemisből. Sokáig nem volt világos, hogy ki építi majd meg ezt az – induláskor nem kritikus, de több modul üzembe helyezése és az állomás életkorának növekedésével már kritikus – űrállomásblokkot. Január 7-én azonban a NASA és az emirátusi MBRSC (Mohammed bin Rashid Space Center) bejelentette, hogy az arab ország biztosítja az egységet. Nem véletlenül használtuk a „biztosítja” kifejezést, hisz az ország űripara jelenleg nem képes egy ilyen nagyságrendű feladat elvégzésére. Itt elsősorban finanszírozásról van szó, melyért cserébe az arab ország egy űrhajóst küldhet egy meg nem nevezett Artemis-repülésre. (E sorok szerzőjének véleménye szerint az lenne a logikus, hogy ennek a modulnak a felkapcsolását, illesztését és beüzemelését végezhetné el a finanszírozó nemzet asztronautája, hasonlóan ahhoz, amit az európai „érdekeltségű” Gateway moduloknál fogunk látni az Artemis-4 és -5 küldetésekben.) Az, hogy ki lesz a kivitelező, ma még nem világos, de azóta leginkább az amerikai Boeing és az európai Thales Alenia neve forog a szakmában. Az viszont biztos, hogy az Emírségek nem csak pénzelni akarja majd ezt a vállalkozást, hanem tanulni is szeretne belőle. Így nagy valószínűséggel kisebb-nagyobb beszállítói hozzájárulás is lehet/lesz az Öböl térségéből.

Indonézia

Január 12-én jelentette be a BlackSky Technology Inc., hogy egy több mint 1 millió dolláros szerződést írt alá az Indonéziai Védelmi Minisztériummal. A több éves keretszerződés értelmében az űrfelvételeket biztosító cég változó gyakorisággal gyűjt adatokat a megrendelő számára és azokat feldolgozva és analízis után adja át annak.

Japán

2020. szeptemberi mozaikunkban a következőket írtuk: „A japán JAXA a 2024-es indítási ablakban tervezi elindítani az MMX (Martian Moons eXploration) nevű keringő egységet. A cél elsősorban a Mars két kis holdjának, a Phobosnak és a Deimosnak a vizsgálata Mars körüli pályáról, illetve felszíni por gyűjtése a Phoboson és a minta visszaszállítása a Földre. (…) A program jelentős mértékben fog támaszkodni arra a know how-ra, melyet az ázsiai szakemberek a Hajabusza-1 és -2 (Hayabusa-1 és -2) küldetésekben szereztek.” Nos, a JAXA január 10-én bejelentette azt, amire már lehetett számítani. Az MMX kétéves késést szenved, és csak 2026-ban startol. A késés elsődleges oka a H3 hordozórakéta fejlesztésének csúszása, de megemlítették azt is, hogy szeretnének elegendő időt adni a leszállószonda építőinek a további tesztekre.

Az MMX a Phobosnál. Bal oldalon jól látszik a „fejtetőre ültetett” Exploration Module. (Fantáziakép: JAXA)

A jelenlegi elképzelések szerint a 4 tonna induló tömegű MMX tehát 2026 negyedik negyedévében indulna és nagyjából 11 hónappal később érne a Marshoz. Itt kezdené meg hároméves és igen komplex programját. Egyrészt egy (teljes siker esetén két) leszállást végezne a Phobos nevű holdra, ahol legalább 10 gramm port gyűjtene. Majd felszállna, és néhány közeli elrepülést végezne a Deimos mellett. Végül a mintaszállító egység 2030-ban elindulna vissza a Földre, ahol a leszállásra egy évvel később kerülne sor. A 4 tonna starttömeg 1,9 tonna üzemanyagot, egy 1,8 tonnás szállító egységet (Propulsion Module), egy 150 kg-os leszállóegységet (Exploration Module) és egy 1 tonnás hazaszállító modult (Return Module) tartalmaz. A programban a japán mellett részt vesz az amerikai, az európai, a francia és a német űrügynökség is, különféle kutatóeszközökkel. A leglátványosabb ezek közül talán a Phobos felszínének kutatására szánt, 30 kg-os, francia–német (CNES–DLR) együttműködésben készülő kis „Phobos-járó”, vagyis az Idéfix rover.

Az MMX Exploration Module pillanatokkal a Phobosra történő leszállás előtt. (Fantáziakép: JAXA)

Kína

Még 2023. december 29-én adták át a Kínához tartozó Hajnan-szigeten található Vencsang (Wenchang) nemzeti űrközponttól nem messze a jelenleg még mindig építés alatt álló kereskedelmi űrközpont két legújabb indítóállásából az elsőt. Mindkét starthely folyékony hajtóanyagú rakéták kiszolgálására alkalmas. (A kínaiak hangsúlyozták, hogy a két központ közelsége ellenére az újabb – kereskedelmi – űrközpontot az ország ötödik – tehát önálló – szárazföldi bázisaként tartják nyilván.) Az első innen induló rakéta hajtóművei valószínűleg már az idei év első félévében feldübörögnek, de az még nem világos, hogy az milyen típusú hordozóeszköz lesz. A második rakéta a tervek szerint az a keroLOX hajtóműves Hosszú Menetelés-8 (CZ-8) lehet, amely a Csüecsiao-2 (Queqiao-2) hold körül keringő átjátszó (relé-) műholdat indíthatja égi kísérőnk felé. Mint ismert, a CZ-8-at a CASC (China Aerospace Science and Technology Corp.) fejlesztette és gyártja. (Abba most ne menjünk bele, hogy ez a vállalat mennyire magán vagy állami, mint ahogy abba se, hogy maga a rakéta mennyi elemet vett át korábbi Hosszú Menetelés rakétákból… – A szerző megj.)

Az űrközpont második folyékony hajtóműves indítóhelye májusban készülhet el, és egy új rakéta indításával fog bemutatkozni. Ez az XLV, melyet a SAST (Shanghai Academy of Spaceflight Technology) fejleszt. A hordozóeszközről túl sokat nem lehet tudni. Az biztosnak tűnik, hogy 3,8 m átmérőjű első fokozatában négy YF-100K típusú, kerozint égető hajtómű található. (A kereskedelmi űrközpontnak a fenti két startállás a második és harmadik ilyen létesítménye, hisz az első, szilárd hajtóanyagú rakétákat üzemeltető starthelyét még 2023 júniusában adták át.)

Január 23-án számoltunk be a kínai Kinetica-1 (ZK-1A) rakéta harmadik repüléséről. Még jó egy héttel a start előtt adott ki a CAS Space – a Kínai Tudományos Akadémia (CAS) űrtevékenységgel foglalkozó vállalata – egy sajtóközleményt a terveikről. Eszerint jelenleg már előrehaladott állapotban van a Kinetica-2 fejlesztése. Ez egy középkategóriás, folyékony hajtóanyagú hordozóeszköz lesz, mely legkorábban 2025-ben mutatkozhat be. Az új rakéta 53 méter magas lesz, 3,35 m-es átmérőjű központi (első) fokozattal. Starttömege 628 tonna lesz és 12 tonnás űreszközt állíthat alacsony (LEO), vagy 7,8 tonnást napszinkron (SSO) pályára. A rakéta első repülésére valószínűleg egy „alacsony költségű teherszállító eszközt” visz majd Föld körüli pályára. Ez utóbbi járművet a szintén a CAS-hoz tartozó, sanghaji székhelyű Innovation Academy for Microsatellites fejleszti. Ezzel igyekeznek majd pályázni a kínai személyzetes űrprogramokért felelős ügynökség (CMSA) által a közelmúltban meghirdetett, kisebb, olcsóbb teherűrhajó fejlesztését célzó felhívásra. (Képünkön a Kinetica-1 rakéta. Negyedik repülését idén márciusban várjuk.)