Ázsiai mozaik – 2023. szeptember (1. rész)
(Rovat: A nemzetbiztonságért, India a világűrben , Távoli világok kutatói - 2023.10.01 07:15.)

Havonta jelentkező összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreit tartalmazza, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégis érdekesek.

Észak-Korea

Szeptember 13-án Vlagyimir Putyin orosz és Kim Dzsongun észak-koreai diktátorok a Vosztocsnij űrrepülőtéren találkoztak. Az éhínséggel küzdő ázsiai atomhatalom vendég vezetője többek között megtekintette a – legnehezebb időjárási körülmények miatt épített, és az orosz űrhajózásban egyedülálló – Szojuz-2 mobil tornyot és indítóállást. Az 1600 tonna tömegű és 52 méter magas állványzathoz és indítóasztalhoz hasonló gördülő torony sem Bajkonurban, sem pedig Pleszeckben nem található. A találkozón szó volt arról is, hogy – valószínűleg észak-koreai tüzérségi lőszerekért és egyéb haditechnikai eszközökért cserébe – Moszkva felderítő műholdakat adna át Phenjannak, illetve hozzáférést biztosítana ballisztikus és kozmikus rakétatechnikai know-how-hoz.

India

Egyelőre rendben halad végcélja felé a PSLV-C57 rakéta által indított Aditja-L1 (Aditya-L1) indiai napszonda. A szeptember 2-i indítást követően, már másnap megkezdték azokat a pályamódosításokat, melyek az L₁-es Lagrange-pont eléréshez szükségesek. Az első Föld közeli manőverre (EBN#1) szeptember 3-án, a másodikra (EBN#2) pedig 5-én került sor. Az elsővel a pályát 245 km × 22 459 km-esre, míg a másodikkal 282 km × 40 225 km-esre módosították. Az EBN-ek 10-én, illetve 15-én folytatódtak. Az EBN#3 eredményeként egy 296 km × 71 767 km-es, míg az EBN#4-nek köszönhetően már egy 245 km × 121 973 km-es, nagyon erősen elnyúlt pálya jött létre. Végül szeptember 19-én, a hajtómű egy utolsó gyújtásával az Aditja-L1 elindult végcélja, a Nap–Föld rendszer L₁-es Lagrange-pontja felé.

Mindeközben szeptember 10-én bekapcsolták az űreszköz első tudományos berendezését, a STEPS (Supra Thermal and Energic Particle Spectrometer) nevű műszert. Akkor az űrszonda mintegy 50 ezer km-re volt a Földtől. A Fizikai Kutatólaboratórium (PRL) által fejlesztett ezköz rendben működik. Egyébként az űreszközről – az indiaiaktól szokatlanul jó minőségű – videó jelent meg, melyet itt lehet megtekinteni.

Korábban írtuk, hogy – ha szerencsések vagyunk, akkor – a Hold déli pólusvidékén landolt indiai űreszközöknek szeptember 22-én kéne felébredniük. Nos, ez nem következett be. Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) szakemberei 22–24. között „pingelték” a leszállóegységet és a rovert – eredménytelenül. Végül szeptember 24-én bejelentették, hogy majd újabb két hét múlva (október 6-án) ismét próbálkoznak.

Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a Vikrámot (Vikram, a fenti fantáziaképen) és a Pradján (Pragyan) holdjárművet is csak 14 (földi) napos felszíni működésre tervezték, így tulajdonképpen nem várható el tőlük, hogy túléljenek egy a holdi éjszakát (azaz 14 földi napot teljes sötétségben). Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a leszállási területen az űreszközök sokkal zordabb viszonyokat találtak, mint arra a szakemberek számítottak, a felszíni hőmérséklet ugyanis mínusz 200 °C! A fentiek tükrében annak a valószínűsége, hogy a két (részben azonos alrendszerekből épült) holdfelszíni berendezés közül október 6-án bármelyik „felébred”, elég kicsi.

(Folytatjuk japán és kínai vonatkozású szeptemberi ázsiai hírekkel!)