Újabb orosz korai riasztó műhold indult...
(Rovat: A nemzetbiztonságért, Orosz alkalmazási holdak - 2021.11.25 07:15.)

...valószínűleg, hisz az ilyesmit a felbocsátó ország általában nem szokta megerősíteni.

Akkor először a tények: a pleszecki katonai rakétaindító bázisról november 25-én, magyar idő szerint 2:09-kor indult egy Fregat végfokozattal szerelt Szojuz-2.1b hordozórakéta. A rakétafokozatok és az orrburkolat leválása után a Fregat a rászerelt műholddal egy erősen elnyúlt (ún. Tundra) pályára. Nos, pont a pálya miatt gondolják úgy az elemzők, hogy a hasznos teher egy újabb EKSZ (vagy Kupol – Kupola – az orosz és Tundra a nyugati „keresztségben”) korai előjelző és riasztó műhold, melynek feladata a ballisztikus és kozmikus rakétaindítások figyelése. Az EKSZ OiBU orosz elnevezést (Единая космическая система обнаружения и боевого управления) integrált felderítő és bevetésirányító kozmikus rendszernek fordíthatnánk.

Az EKSZ-1 (Kozmosz-2510) műhold 2015. november 17-én, az EKSZ-2 (Kozmosz-2518) 2019. május 25-én, az EKSZ-3 (Kozmosz-2541) 2019. szeptember 26-án, EKSZ-4 (Kozmosz-2546) pedig 2020. május 22-én indult. Ahogy a sorozat korábbi darabjai, ez is magas, elnyúlt elliptikus, ún. Molnyija-típusú pályára állt. Ezek hajlásszöge 63,4° az egyenlítői síkhoz képest, a keringési idő pedig fél nap. A nagy pályahajlás nem csak azt biztosítja, hogy a távoli északi szélességeket is meg lehet figyelni a műholdakkal, de a pálya térbeli helyzetét a Föld nem tökéletes gömb alakja miatt hosszú távon módosító perturbáló hatások is itt (az ún. kritikus inklináció mellett) a legkisebbek. A pályát úgy állítják be, hogy a műhold a keringési idejének túlnyomó részét az északi félteke fölött repülve töltse, utána már igazából csak „hagyni kell repülni” az űreszközt.

Fent egy EKSZ („Kupola”) műhold becsukott optikairendszer-takaróval, de már nyitott fázisvezérelt antennalemezzel. Lent a műhold „robbantott” ábrája. Felül az infravörös távcső árnyékolója, attól jobbra a kihajtott, nagy sebességű és irányított adatátvitelt biztosító fázisrács antenna. (Képek: RussianSpaceWeb)

A mostani műhold a sorozat ötödik tagja (EKSZ-5) lehet. A műholdak fő műszere egy érzékeny infravörös távcső, mely a rakéták indításakor és emelkedésekor a hajtóműből kiáramló forró gázokat érzékeli. Ezzel képes azonosítani az indítást és követni az emelkedő rakétát. Az EKSZ holdakkal és a földi telepítésű Voronyezs-M és -DM radarokkal végzett követésnek köszönhetően számítható a rakéta pályája és ebből lehet következtetni az indítás (és a rakéta) céljára.

A képen az ívek a földi telepítésű radarok által lefedhető területeket jelzik. Kék színnel a szovjet, feketével az orosz időszak radarjait jelölték. Az újabb Voronyezs radarok az EKSZ holdakkal működnek együtt. Telepítési helyeik Lehtuszi városka (Szentétervár közelében), Pionyerszkoje falu (Kalinyingrád mellett), a dél-oroszországi Armavir város környéke, és az irkutszki régióban található Uszolje település.

A kombinált Molnyija pályás EKSZ és a felszíni telepítésű Voronyezs rendszerek irányítására, illetve az emelkedő rakéták pályaszámítására két központot alakítottak ki Oroszországban. Az egyik (egyben a fő vezérlő) állomás a Szerpuhov-15 fedőnevű objektum (alábbi képünkön), mely a Kaluga régióban található Kuriljovo falu mellett, a vnukovói repülőtértől mintegy 90 km-re dél-délkeletre található. A másik (egyben tartalék) állomás az orosz Távol-Keleten, Komszomolszk na Amurje városa mellett települt.