Újabb Szigony az égen
(Rovat: A nemzetbiztonságért, Lássuk és halljuk egymást - 2015.12.13 10:15.)

Bajkonurból Proton rakétával pályára állt a legújabb Garpun (Szigony) orosz katonai átjátszó műhold.

Az átjátszó állomásként működő Szigony (hivatalos jelöléssel Kozmosz-2513) feladata az alacsony Föld körüli pályán adatgyűjtést végző orosz katonai felderítő műholdak és a földi irányítóközpont közötti folyamatos adatátvitel biztosítása. A start december 13-án, magyar idő szerint 01:19-kor történt Bajkonurból, egy Proton-M hordozórakétával.

Mint az közismert, az alacsony pályás (LEO) műholdakat, keringési magasságuktól függően, csak néhány, illetve néhányszor tíz perc ideig lehet követni egy földi állomásról. Más módszer híján tehát a földi állomások fölötti átvonulások között a felvételeket, adatokat a fedélzeti memóriában kell tárolni, majd az állomás vételi körzetében letölteni. Ez persze azt is jelenti, hogy parancsokat felküldeni is csak akkor lehet, amikor összelátás van a hold és az adatközlő állomás között. A probléma egyik megoldása az, hogy sok földi állomást, illetve követőhajókat telepítenek az üzemeltetők – ám ez bonyolult és humánerőforrás-igénye nagy. A másik megoldás, hogy a műholdat üzemeltető ország vagy szervezet geostacionárius pályára telepít átjátszó műholdakat, és az adatfogalom ezeken keresztül, akár napi 24 órában bonyolódik. Nos ez utóbbi technológiában az oroszok elmaradása jelentős volt az amerikaiakkal szemben.

Az Egyesült Államok ugyanis nagyon régen üzemeltet ilyen típusú katonai műholdakat, és a Shuttle program indításakor a polgári (TDRSS) rendszert is kiépítették – annak érdekében, hogy az űrrepülőgépekkel folyamatos beszéd-, adat- és videokapcsolat lehessen. Ezt a rendszert természetesen a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is „megörökölte”. Oroszország csak az utóbbi pár évben kezdte meg hasonló rendszerei kialakítását. Polgári célra a Lucs távközlési műholdakat használhatják (pl. ISS orosz „oldala” és a Moszkva környéki irányítás között – egyelőre kísérleti jelleggel). Katonai célra pedig a Garpunt fejlesztették ki, a régebbi Potok vagy Gejzer (1982–2000) sorozat felváltására. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint az első Garpun még 2011. szeptember 21-én került pályára, Kozmosz-2473 néven. A műhold Bajkonurból indult, ugyancsak egy Proton-M/Briz-M hordozórakéta-rendszerrel. A most indult műhold a sorozat második tagja. Az első 79,8° keleti hosszúság fölött állomásozik, a mostani állítólag 13,5° nyugati hosszúság fölé kerül.

A Garpunok műszaki jellemzőiről persze nem lehet sokat tudni. Nyugaton azt feltételezik, hogy csak a legújabb generációs katonai LEO-holdakkal képes együttműködni. Ezek a Pion és a Lotos osztályú elektronikai hírszerző és lehallgató, illetve a Legenda optikai felderítő műholdak. Mivel ezeket a műholdakat nagyjából egy időben fejlesztették, valószínű, hogy ezeken már kialakításra kerülhetett az a speciális antennarendszer, amely az alacsony pályás műholdra szerelve „leköveti” az égen állni látszó Garpunt, miközben a kis magasságban keringő felderítő és adatgyűjtő műholdak elhaladnak alatta. Azt is csak feltételezik a külföldi szakértők, hogy a Garpunok az orosz Ekszpressz-1000, vagy -2000 műholdplatformok bázisán kerültek kialakításra.