Startbaleset Hawaii fölött
(Rovat: A nemzetbiztonságért, Amerika hordozórakétái - 2015.11.04 14:15.)

Nem sikerült a Super Strypi hordozórakéta bemutatkozó indítása, 13 kis műhold veszett oda.

Az Amerikai Légierő (U.S. Air Force, USAF) új, kis műholdak olcsó és gyors indítására szánt rakétája november 4-én, magyar idő szerint 4:45-kor kísérelte meg a felszállást Kauai szigetéről. A Hawaii-szigetek területéről, ezen belül is a haditengerészet Pacific Missile Range Facility nevű bázisáról ez volt az első űrindítási kísérlet. A rakéta bemutatkozása azonban kudarccal végződött. A felemelkedés után csupán mintegy 1 perc elteltével a rakéta a levegőben szétesett. A telemetriai adatok szerint a rakéta repülés közben bukdácsolni kezdett. Pontos részleteket egyelőre nem közöltek a hiba okáról.

A Super Strypi rakéta eredete a hidegháborús időkig vezethető vissza. Egy az 1960-as évekből származó, szuborbitális repülésekre készült ballisztikus rakétát (Strypi) alakítottak át és modernizáltak. A háromfokozatú rakéta szilárd hajtóanyaggal működő hajtóműveit az Aerojet Rocketdyne cég készítette. A speciális, a függőlegestől eltérő szögben álló sínt alkalmazó indítóállás célja, hogy a rakéta repülésének kezdeti irányát be tudják állítani. A Super Strypi olcsóságának az egyik záloga, hogy térbeli irányának tartását nem költséges, számítógép vezérelte fedélzeti rendszerrel oldják meg. Ehelyett a rakétát a megfelelően kiszámított irányba indítják el és a hossztengelye körül megforgatják. (A jelek szerint épp ez utóbbi módszer nem működött rendesen, már a repülés első szakaszában.)

A Super Strypi az indítóállásban. (Kép: USAF)

A rakéta kockázatosnak számító tesztindítása alkalmával összesen 13 különféle amerikai műholdat szerettek volna 415 és 490 km között változó magasságú, poláris (94,7°-os hajlásszögű) pályára állítani. Közülük a legnagyobb a Hawaii Egyetemen készített HiakaSat (55 kg), amely új hiperspektrális földmegfigyelő kamerát próbált volna ki, katonai és tudományos távérzékelési célra. A Super Strypi elvileg 300 kg-nyi hasznos terhet képes eljuttatni alacsony Föld körüli pályára. A tervezett cél, hogy a költségek indításonként 15 millió dolláron belül maradjanak.

A Légierőnél a fejlesztést irányító szervezetet (Operationally Responsive Space, ORS) 2007-ben hozták létre, hogy megvizsgálja, milyen módszerekkel lehetne a jelenleginél olcsóbban és igény esetén sokkal gyorsabban, rövid előkészületek utá pályára állítani műholdakat. A mostani, ORS-4 jelű kísérlet volt a legutóbbi a próbálkozások sorában. A partnerek ráfordításait és a megsemmisült műholdak árát nem számítva, csak a Légierő részéről több mint 45 millió dollárt költöttek a kísérletre. A Super Strypi bemutatkozását eredetileg már 2013-ra tervezték.

Tanulságos, hogy egy számvevőszéki vizsgálat október végén (tehát még a startkísérletet megelőzően) publikált eredménye szerint nem várható, hogy a Super Strypi túljut a fejlesztési és demonstrációs fázison, és elér a rutinszerű alkalmazásig. Ugyanezt állapították meg az amerikai hadseregben folyó másik négy, részben hasonló célú fejlesztéssel kapcsolatban is.