BepiColombo: harmadszor a Merkúr mellett
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, Távoli világok kutatói , Űrcsillagászat Európában - 2023.06.22 06:15.)

Az európai–japán űrszondaegyüttes a tervezett hat alkalomból harmadjára járt gravitációs lendítő manőver céljából a Naprendszer legbelső bolygója mellett.

A Merkúr a BepiColombo végleges célpontja is lesz, ahol a most még együtt utazó, de addigra önállósodó európai és japán űrszondák 2025-ben pályára állnak majd. A bolygó közelében elvezető, pontosan megkoreografált hintamanővereknek épp az a célja, hogy az űreszköz Nap körüli pályáját fokozatosan olyanná alakítsák, ahonnan majd lehetséges lesz lefékezni és pályára állni a Merkúrnál.

A mostani legnagyobb közelségben a BepiColombo mindössze 236 km-es távolságban repült el a Merkúr felszíne felett. Az időpont június 19-én közép-európai időben 21:34 volt. Az esemény a bolygó éjszakai (vagyis a Nap irányával átellenes) féltekéje fölött történt. Ennek ellenére készültek képek, hiszen a BepiColombo navigációs kameráját bekapcsolták a megközelítés korai és a legnagyobb közelséget követő szakaszában. Az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei szerint a manőver rendben lezajlott, a kamera képeit pedig a szonda lesugározta a Földre.

A június 19-ei megközelítés során a BepiColombo 3-as számú navigációs kamerája több tucat felvételt készített. Ezek közül az elsőként letöltött hármat mutatta be másnap az ESA. Az első felvétel 12 perccel a legnagyobb közelség után készült, amikor már látszott a bolygó megvilágított féltekéje. Ekkor már kb. 1800 km volt a szonda távolsága a Merkúrtól. További mintegy 8 perccel később (3500 km távolságtól) kezdtek a megvilágítási viszonyok kedvezővé válni a fényképezéshez. Ezeken a felvételeken számos geológiai képződmény azonosítható a felszínen, köztük az újonnan elnevezett Edna Manley-kráter. A nagy, 218 km átmérőjű, becsapódásos eredetű alakzat egy 1900–1987 között élt jamaikai képzőművészről kapta a nevét a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) illetékes bizottságától. (Képek: ESA)

A következő hasonló Merkúr-megközelítésre 2024. szeptember 5-éig kell várni. A szakemberek addig sem unatkoznak. A következő időszak, amikor a pálya alakítása céljából hosszabb időre be kell kapcsolni az űreszköz ionhajtóműveit, idén augusztus elejétől szeptember közepéig tart majd. A gravitációs hintamanőverek mellett ezek a pályaszakaszok teszik lehetővé, hogy a BepiColombo 2025-ben végül célhoz érjen. Az összekapcsolt BepiColombo szonda manőverezéséért is felelős Mercury Transfer Module egysége a Merkúrhoz való végső megérkezéséig mintge 15 ezer óra ionhajtómű-üzemórán lesz túl. Ez, és az összesen 9 hintamanőver (egy a Földnél, kettő a Vénusznál, hat a Merkúrnál – ez utóbbiakból van még hátra három) kell a pontos megérkezéshez. Az ESA vezetésével épült Mercury Planetary Orbiter és a Japán Űrügynökség (JAXA) Mercury Magnetospheric Orbiter moduljai a szétválásuk után, eltérő pályákról, 2026 elején kezdhetik meg tudományos mérési programjaikat a Merkúr körül.

A képeken túl egyes tudományos műszerektől is érkeznek mérési adatok, például a mágneses térről és a bolygó plazmakörnyezetéről. Ezek különös értéke, hogy olyan helyekről származnak, amelyeket egy a bolygó körül keringő űrszondával nem feltétlenül lehet vizsgálni.