A Vénusz-átvonulás képei űreszközökről
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, A hét képe - 2012.06.06 13:45.)

Ma reggel, napkelte után Magyarországról is megfigyelhető volt a Vénusz átvonulása a Nap korongja előtt. Hogy látták a különös égi jelenséget a műholdak?

A Vénusz-átvonulásról számos látványos felvétel és beszámoló született hazai megfigyelőktől is. Legutóbb nyolc éve, 2004 júniusában láthattunk ilyen jelenséget a Földről, de a következő, 2117-es alkalmat emberi számítás szerint már egyik kortársunk sem érheti meg. (Magyarország területéről ráadásul a következő átvonulás csak 2125-ben lesz megfigyelhető.) A világ űrügynökségeinek olyan eszközei, amelyekkel a Napot figyelik, természetesen megörökítették a Vénusz átvonulását. Az alábbiakban ezekből mutatunk ízelítőt.

(Film: ESA)

Az Európai Űrügynökség (ESA) miniatűr Proba-2 műholdjának belga készítésű SWAP napmegfigyelő kamerája az extrém ultraibolya tartományban figyeli a csillagot, amely így másképp néz ki, mint a látható fényben. A Nap kiterjedt koronája miatt már akkor jól kivehető volt a Vénusz bolygó közelgő sötét foltja, amikor még a földi szabad szemes megfigyelők nem láttak semmit. Érdekes a Vénusz elvonulásának „hullámzó” útvonala, ami az alacsony pályás műholdnak a Föld körüli gyors keringése miatt periodikusan változó nézőpont következtében látszik így. Az ESA különleges helyzetben van, hiszen jelenleg az európaiak rendelkeznek az egyetlen, a Vénusz körüli pályán működő űrszondával. Így később össze tudják vetni a légkörről a helyszínen készült űrszondás méréseket a távoli (földi és műholdas) megfigyelések adataival.

(Film: NASA)

Az amerikai Solar Dynamics Observatory (SDO) jóval magasabb, 1 napos keringési idejű (vagyis geoszinkron) pályán kering a Föld körül. Több hullámhosszon is készített nagyfelbontású felvételeket, itt az AIA (Atmospheric Imaging Assembly) műszer 17,1 nm-es (szintén extrém ultraibolya) képeiből összeállított sorozatot láthatjuk. Nem csak a Vénuszt érdemes figyelni, hanem a Nap mágneses aktivitásának megnyilvánulásait is. A legszembetűnőbbek a korong közepe táján levő aktív vidék fölötti fényes koronahurkok, amelyekben a pazma a mágneses erővonalakat követve mozog. És végül ugyancsak az SDO műholddal, de egy másik műszerrel (HMI, Helioseismic and Magnetic Imager) felvett képsorozat, a teljes átvonulásról. Itt a Nap az általunk megszokotthoz közeli színben látszik.

(Film: NASA)