Néhány pillantás a Vénuszra
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, Envisat - 2009.07.28 12:00.)

Az Envisat földmegfigyelő műhold egyik műszere nem csak a saját bolygónkról gyűjt adatokat, de az év elején több alkalommal a Vénuszt is „elcsípte”.

Az európai Envisat távérzékelő mesterséges hold számos műszerének egyike a SCIAMACHY (Scanning Imaging Spectrometer for Atmospheric Chartography) egy képalkotó spektrométer, amely már eddig is rengeteg hasznos információval szolgált a Földről, a légkörben fellelhető különféle gázok, köztük az üvegházhatást okozók koncentrációjáról, annak időbeli változásáról. A műszert használó kutatók nemrég elhatározták, hogy a Földnél távolabbra tekintenek, s megvizsgálják legközelebbi bolygószomszédunk, a Vénusz légkörét is.

A nitrogén-dioxid átlagos koncentrációja a földi légkörben, az Envisat SCIAMACHY detektorának mérései alapján. (Kép: ESA)

Idén márciusban és júniusban a SCIAMACHY segítségével színképet készítettek a Vénuszról, a látható és az infravörös hullámsávban. Az így kapott adatok kiegészítik azokat, amelyeket a Vénusz körül 2006 óta keringő, ugyancsak európai készítésű Venus Express szolgáltat a bolygó sűrű, állandóan felhős légköréről. A Föld körül keringő Envisat más szögből és más megvilágítás mellett lát a Vénuszra, így akár hasznos új információval is szolgálhat. Talán még érdekesebb, hogy az ilyen észlelésekkel sokkal távolabbi, más csillagok körül keringő, a Földhöz vagy a Vénuszhoz hasonló – talán már nemsokára felfedezendő – exobolygók színképének megfigyelését lehet előkészíteni.

Méretét tekintve a Vénusz alig kisebb, mint saját bolygónk. Távolsága miatt azonban teljes egészében belefér a SCIAMACHY látómezejébe. Mivel az eredeti feladata értelmében a Föld felé irányuló berendezést nem lehet akármikor a Vénusz felé fordítani, a megfigyelésekre olyan alkalmakat kellett kiválasztani, amikor az Envisatról a Vénusz közelítőleg a Föld peremének irányában látszott. Ahhoz, hogy a színképkészítéshez elegendő fényt gyűjthessenek a távoli bolygóról, tizedmásodpercre pontosan megtervezett koreográfiára volt szükség.

A Vénusz fázisai, valamint a belső bolygók és a Nap egymáshoz viszonyított helyzete a Vénusz két megfigyelése (2009. június 25., fent, és március 20., lent) alkalmával. Márciusban, közel az ún. alsó együttálláshoz, amikor a Vénuszból csak egy keskeny sarló (3,5%-os megvilágítottsággal) látszott, a bolygó tőlünk mért távolsága 43 millió km, míg júniusban 127 millió km volt. (Kép: ESA)

A felvett színképekben könnyen lehetett azonosítani a szén-dioxidra jellemző elnyelési sávokat – főképp ez a gáz alkotja a Vénusz légkörét, fenntartva az erős üvegházhatást, ami miatt jelenleg pokoli forróság uralkodik a bolygó felszínén. A sikeren felbuzdulva már tervezik a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz megfigyeléseit is az eredetileg a földi légkör elemzésére szolgáló berendezéssel.