2020-063
(Rovat: A hónap száma, Kína a világűrben - 2020.09.11 07:15.)

Ez a szeptember 4-én indított kísérleti újra felhasználható kínai űrjármű startjának hivatalos COSPAR azonosítója. A többi információból kevés a biztos...

Mint arról – szükségképpen nagyon röviden – mi is beszámoltunk, a szeptember 4-én végrehajtott indításnak még a pontos időpontját sem közölték – utólag sem, ami még kínai mércével mérve is szokatlan titkolózásnak számít. Utólag, a Föld körüli pályán detektált objektum pályájából visszaszámolva magyar idő szerint 9:30 körül emelkedhetett fel a Góbi-sivatagban található Csiucsüanból (Jiuquan) az a feladatra átalakított Hosszú Menetelés-2F rakéta, amely az űrbe juttatta a titokzatos hasznos terhét.

A Csiucsüan űrkozpont az egyik európai Sentinel-2 műhold felvételén, szeptember 2-án. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Space News)

A starthoz használt Hosszú Menetelés-2F hordozórakéta Kína egyetlen, emberes űrrepülések indítására is kvalifikált rakétája. Ez volt a 14. indítása. Korábban Sencsou (Shenzhou) űrhajókat, illetve kísérleti űrállomásmodulokat állítottak pályára vele. (A következő emberes űrrepülés egyébként 2021-ben várható a Sencsou-12-vel, amikor az új, épülő űrállomást látogatná meg az első legénység.)

Hasonló titoktartás közepette két nap elteltével, szeptember 6-án tért vissza kísérleti űrjármű. Hogy mi is volt az, arról leginkább csak találgatásokra hagyatkozhatunk. A legelterjedtebb vélekedés szerint egy az amerikai (katonai) X-37B-hez hasonló, szárnyakkal ellátott automata űrrepülőgépről lehetett szó. A találgatásokat táplálja, hogy ilyen fejlesztésekről a korábbi években érkeztek szórványos hírek, nyilatkozatok Kínából. Annyi bizonyos, hogy az amerikai katonai követőhálózat megfigyelései és számításai szerint az objektum 50,2°-os hajlásszögű, 332 és 348 km között változó magasságú pályán repült.

A kínai állami Hszinhua (Xinhua) hírügynökség a sikeresnek mondott leszállás után azt közölte, hogy a repülés nagy előrelépés volt az újra felhasználható űreszköz technológiájának fejlesztésében. A módszer a Föld körüli pálya olcsóbb elérést ígéri, a világűr békés célú hasznosítása érdekében. A békés célt a nyugati elemzők mindenesetre kétkedéssel fogadták, tekintve a katonai jellegű küldetéseknél megszokottnál is szigorúbbnak tűnő hírzárlatot és titkolózást.

A kísérleti űrjármű (űrrepülő?) landolásának helye sem biztos, de a pálya alakulásából levont következtetések szerint az egy légibázis lehetett a Lop Nor nukleáris tesztterület közelében, Kína északnyugati részén, a Takla-Makán sivatagban. Mindenesetre a nagyfelbontású földmegfigyelő holdak rendszerét működtető amerikai Planet cég egy felvételén a Lop Nor bázis egyik futópályáján vasárnap (vagyis a leszállás napján) új objektumokat véltek felismerni.

A feltételezett leszállóhely 5 km hosszú futópályája. Az űreszköz leszállásának idején annak pályája ezzel párhuzamosan futott. Minden egyéb találgatás: a kínai hírforrások sem időpontot, sem helyszínt, sem fénylépeket nem közöltek a leszállásról – ahogy a két nappal korábbi startról sem. Ez a Sentinel-2 műholdkép augusztus 23-án készült. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Marco Langbroek / Twitter)

A követési adatok továbbá azt mutatták, hogy röviddel (két pálya megtételével) a visszatérés előtt, még a pályán a rejtélyes űrjárműről egy objektum vált le (azonosítói: NORAD 46395, COSPAR 2020-063G). Ez lehetett akár egy kibocsátott, önállósodó műhold, de akár valamiféle kiszolgáló modul is, amelyre a leszálláshoz már nem volt szükség. Ez utóbbi felveti annak a lehetőségét, hogy netán mégsem egy siklórepülésben való visszatérésre alkalmas űrrepülőről, hanem esetleg „csak” a SpaceX Dragonjához hasonló, szerkezetében újra hasznosítható űrkabinról lehet szó. Igazából nincs konkrét bizonyíték a kísérleti űrrepülőre, és a szűkszavú hivatalos közlemények a költségkímélésről és az újbóli felhasználás lehetőségéről éppenséggel a másik megoldásra is ráillenek.