Nyolcból három
(Rovat: A hónap száma, Űrszondák a Marsnál , Távoli világok kutatói - 2017.03.03 07:15.)

A korábbi nyolc közül már csak három leszállóhely-jelölt maradt versenyben, amelyek egyike a NASA 2020-as marsjárójának úti célja lesz.

A szakemberek a többlépcsős kiválasztási folyamat legújabb fordulójában, a február elején Kaliforniában tartott workshopon döntöttek arról, melyik három jelölt marad versenyben. Ezeket tovább vizsgálják – a három helyszín a következő: a Columbia-hegyek, a Jezero-kráter és a Syrtis Maior terület északkeleti része. A kiválasztásnál döntő szempont volt a víz és a mikroszkopikus élet esetleges jelenléte, így elsősorban azok a helyszínek jöttek számításba, ahol a Mars körüli pályáról végzett spektroszkopikus mérések víztartalmú ásványokat jeleztek.

Az eddig a Marsra sikeresen leszállt űreszközök (sárga) és a Mars 2020 rover számára megmaradt lehetséges kutatási helyszínek (piros). (Kép: NASA / JPL / Dave Dickinson módosításaival)

Columbia-hegyek. A hegylánc abban a 160 km átmérőjű Guszev-kráterben húzódik, amelyben a NASA Spirit marsjárója 2004 és 2010 között dolgozott, és többek közt a Columbia-hegyekhez is eljutott. A terület érdekessége, hogy a Spirit egykori melegvizes források nyomaira bukkant. Ha a Mars 2020 itt szállna le, akkor felkereshetné a Spiritet vagy legalább vizsgálódásának nyomait.

A Spirit 2004-es felvétele a Guszev-kráter egyik sziklaalakzatáról, háttérben a kráter peremével. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Cornell)

A Guszev-kráterben elhelyezkedő Columbia-hegyek a Spirit leszállóhelyéről nézve. A hegylánc a Spirit érkezése előtti évben szerencsétlenül járt Columbia űrrepülőgépről, a képen is jelölt csúcsok az elhunyt űrhajósokról kapták nem hivatalos nevüket. (Kép: Wikipédia)

Jezero-kráter. A korábbi NASA küldetések leszállóhelyeinél kockázatosabb terület a Syrtis Maior területen található, 49 km átmérőjű kráter (amely egy boszniai városról kapta a nevét). A krátert a mára már kiszáradt folyók vize a múltban legalább kétszer elöntötte, majd mindkétszer kiszáradt. Egyes kutatók gyanítják, hogy a területen 3,5 milliárd évvel ezelőtt már mikrobák élhettek.

Egykori folyótorkolat deltája a Jezero-kráterben, az üledék agyagokat és karbonátokat tartalmaz. A kép az MRO szonda két különböző műszere felvételének egyesítésével készült. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS / JHU-APL)

A Syrtis Maior északkeleti része. A Jezero-kráter közelében fekvő terület valamikor kellően meleg lehetett ahhoz, hogy az életnek kedvező feltételek alakuljanak ki. Ma a réteges szerkezetű felszín változatos geológiai múltról, az ásványok és a víz kölcsönhatásáról tanúskodik.

Hatalmas pajzsvulkán a Syrtis Maior északkeleti részén. (Kép: NASA / JPL-Caltech / University of Arizona)

A helyszínek elemzését a 2006 óta a Mars körül keringő MRO felvételei alapján végezték. A 0,5 méter apertúrájú HiRISE kamerával az űrszonda olyan részletességű felvételeket készít a bolygó felszínéről, mint az alacsony pályán keringő kémholdak a Földről. A részletes felvételek alapján helyenként a felszín tíz év alatt bekövetkezett változásai is megfigyelhetők. Az MRO kisebb, 25 méteres felbontással a Mars felszínének 99%-át feltérképezte.

A jelenlegi tervek szerint a Mars 2020-at 2020 júliusában Cape Canaveralről Atlas–5 hordozórakétával indítanák, a szonda 2021 elején érne a Marshoz.