IM-1: mégsem áll, oldalra borult
(Rovat: A Holdnál, Távoli világok kutatói , Minden jó, ha a vége jó... - 2024.02.24 09:30.)

Az Intuitive Machines Nova-C leszállószondája az első hírekkel ellentétben nem a tervezett, függőleges helyzetben érte el a Hold felszínét.

Ettől még a houstoni székhelyű amerikai cég lett az első, amely sima leszállással kereskedelmi űreszközt juttatott a Hold felszínére, és egyúttal több mint ötven év után az első – igaz, ezúttal nem emberes – amerikai holdraszállás is a nevükhöz fűződik. A dolgok azonban magyar idő szerint február 23-án 0:23-kor nem mentek olyan simán, mint azt az első jelentésekben olvasni lehetett. A leszállás után közel egy nappal tartott sajtótájékoztatón ugyanis elhangzott, hogy a Nova-C a felszín elérésekor az oldalára borulhatott.

Steve Altemus, az Intuitive Machines vezérigazgatója szemlélteti, milyen helyzetben lehet a 4,3 m magas és 1,6 m átmérűjú Nova-C leszállóegység a Holdon. A landolás helye feltehetőleg két-három kilométeres pontossággal megegyezik az eredetileg kijelölt célponttal, a 80° déli szélesség körül fekvő Malapert A kráterrel. A NASA Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája a tervek szerint a következő napokban áthalad a leszállás helye felett, és képeket készít annak pontos meghatározására. (Kép: NASA TV)

A feltételezések szerint a Nova-C lába beakadhatott valamibe a felszínen, ezért az egész szerkezet felbillent. Mindez pedig úgy történhetett, hogy a leszállószonda egyrészt a tervezettnél kb. háromszor nagyobb sebességgel (3 m/s) érkezhetett le, másrészt a pontosan függőleges irány helyett a sebességének volt egy 1 m/s körüli nagyságú, vízszintes irányú komponense is. Úgy tűnik, hogy a leszállóegység egy sziklán nyugszik, ami kissé a felszín fölé emeli.

A tájékoztató idején képeket még nem tudtak mutatni, a földi irányítók dolgoznak az űreszköz rádiós kommunikációs rendszerének újrakonfigurálásán. Már a leszállás idején is kiderült, hogy a rádiós adatátvitel gyenge. Erre magyarázatul szolgál, hogy a test az oldalán fekszik, egyes antennái ezért így nem használhatók. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a leszállóegység most a felszín felé néző oldalán nincs aktív hasznos teher, csak egy művészeti alkotás... A fedélzeti tudományos berendezések működőképesek és már a leszállás ideje alatt gyűjtöttek adatokat.

A küldetést valójában a NASA egyik kísérleti berendezése mentette meg, hiszen a Nova-C operatív lézeres magasságmérőjével gondok akadtak. Így az irányítók egy extra Hold körül pálya megtétele alatt, bravúros módon átkonfigurálták a NASA Doppler-lidar berendezését, hogy átvegye a landoláskor a navigációt támogató feladatot. Mint utóbb kiderült, az IM-1 saját lézeres berendezése egy fatális hiba miatt nem üzemelt. Kevésbé bravúros módon, még a Földön, az indítás előtt egyszerűen elmulasztottak kiiktatni egy mechanikus biztonsági kapcsolót... A NASA hasznos terhe mindenesetre bizonyította, hogy működőképes. Az egyébként, hogy egyáltalán leszállás előtt ellenőrizték az eredeti lézeres távolságmérő berendezést, annak a véletlennek volt köszönhető, hogy a szonda pályája a tervezettnél kissé elnyúltabbra sikerült. Ha történetesen a névleges pályán haladt volna, nem is akarták volna idő előtt bekapcsolni, így ki sem derült volna, hogy nem is lehet – csupán 5 perccel a vége előtt, amiből a felszínbe csapódás lett volna...

Az egyik hasznos teher, az egyetemisták által épített EagleCam is megsínylette az utolsó pillanatokban lóhalálában végzett szoftver-átkonfigurálást, hiszen az eredeti szándékokkal ellentétben nem lökődött ki a Nova-C oldalából kb. 30 m-rel a felszín felett, hogy felvételeket készíthessen a leszállóhely környezetéből. Erre a műveletre a küldetésből fennmaradó 9–10 napon belül – még ha a felszínről indítva is – talán utólag még sort keríthetnek, mivel az EagleCam egy oldalsó panelre van rögzítve. Így szerencsés esetben külső képeket is kaphatnának a Nova-C helyzetéről.

Annak ellenére, hogy a Nova-C az oldalán landolt, a cég és a NASA értékelése szerint teljesítette a küldetés fő mérföldköveit. Űrtörténelem ide vagy oda, a történtek tanulsága, hogy még egy „sima leszállás” sem mindig teljesen sima. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy az Intuitive Machines technológiájára még ráférnek a finomítások. A mostani repülés kétségkívül értékes gyakorlati tapasztalatokkal szolgál a további küldetésekhez.