Peregrine: tüzes vég
(Rovat: A Holdnál - 2024.01.19 12:45.)

Az Astrobotic Hold felé indított, de röviddel a start után meghibásodott űrszondája végül elizzott a Föld sűrű légkörében.

Január 18-án magyar idő szerint 22 óra körül a Csendes-óceán fölött visszatért a légkörbe és megsemmisült az Astrobotic Technologies űrszondája. Mint emlékezetes, a Peregrine január 8-án indult Floridából a United Launch Alliance (ULA) vadonatúj Vulcan Centaur rakétájának bemutatkozó startja alkalmával. A Föld körüli pályára állása rendben megtörtént, de az űrszonda önállósodása után rövid idővel rendellenesség lépett fel a meghajtórendszerben. Mint kiderült, egy szelep hibás működése, túlnyomás és a tartály megrepedése miatt az üzemanyng égetéséhez szükséges oxidálószer jórészt elszivárgott. (Az incidens részletes kivizsgálása még további időt vesz majd igénybe.) A felbocsátás után viszonylag hamar, egy napon belül világossá vált, hogy ilyen körülmények között a holdraszállás, sőt az égitest elérése sem lehetséges. Így 1972 után a Holdra való újabb amerikai leszállásra még tovább – de talán már nem túl hosszan – kell várni.

Az Astrobotic szakemberei igyekeztek a helyzethez képest a legtöbbet kihozni a mindössze 10 napig tartó repülésből, amelynek során az elnyúlt pályán keringő szonda igazából eljutott a Hold távolságának megfelelő magasságba is. Bár a Hold épp nem volt ott, január 12-én a Peregrine mintegy 380 ezer km-re jutott. Bizonyára még tovább is pályán lehetett volna tartani a szerencsétlenül járt űreszközt, de ehelyett a NASA szakembereivel egyetértésben azt a felelős döntést hozták, hogy a január 18-án adódó alkalommal a Peregrine-t beleirányítják a légkörbe, méghozzá lakatlan területek fölött. Ha bármi meg is maradt belőle a zuhanás után, az az óceán mélyén végezte. Ezzel a Föld és a Hold körüli térséget is megtisztították egy a jövőbeli küldetések számára veszélyforrást jelentő potenciális űrszeméttől.

A Peregrine fedélzetén elhelyezett kamera egyik felvétele, amely az út második napján készült. Az előtérben a szonda többrétegű szigetelő borítása látható. Az Astrobotic a küldetés rövidre szabott ideje alatt rendszeres tájékoztatást adott a történtekről a nagyközönségnek. (Kép: Astrobotic)

Bár nem a NASA űrszondájáról, hanem egy magáncég űreszközéről volt szó, az amerikai űrhivatal a holdi kereskedelmi szállítási programja (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) keretében öt eszköz elhelyezését finanszírozta a fedélzeten. Mindez 108 millió dollárjába került. A szondán további rakományok is repültek, ezekről korábbi cikkeinkben olvashatnak (ld. a lap alján). Magyar szempontból kiemelésre érdemes, hogy a Puli Space Technologies időkapszulája, egy 160 g-os alumínium lemez, rajta jelentős magyar tudósok munkásságának és az Aranycsapat történetének leírásával szintén a Holdra tartott volna.

Az Astrobotic és ügyfelei így is értékes tapasztalatokra tettek szert és fontos adatokat gyűjtöttek, amelyeket későbbi küldetéseikben hasznosítani tudnak. A repülés elején sikerült stabilizálniuk a szonda térbeli helyzetét, feltölteni az akkumulátorokat, bekapcsolni a fedélzeti rendszereket és a tudományos műszereket. A NASA öt rakománya közül négy (NSS, LETS, PITMS, NIRVSS) sikeresen bejelentkezett, méréseket is végzett a Föld és a Hold közötti térségben. Az ötödik, a Hold felszínére szánt lézerreflektor (LRA) természetesen nem, hiszen az eleve egy passzív eszköz volt. A Carnegie Mellon Egyetem Iris nevű holdjárója szintén kommunikált a földi irányítókkal. Végül rövid időszakokon át a hajtóműveket is használni tudták, ami szükséges volt a légkörbe lépés kedvező helyének a kialakításához.