Ma két új „holdseb” keletkezik
(Rovat: A Holdnál - 2012.12.17 07:15.)

Az amerikai GRAIL űrszondapáros a Hold északi pólusa környékén, a tervek szerint egy hegyoldalba csapódva végzi sikeres pályafutását.

A Hold körül közel egy éve, kötelékben keringő GRAIL-A és -B (más néven Apály és Dagály) feladata az égitest gravitációs terének minden eddiginél jobb felbontású feltérképezése volt. Ezt a legbizakodóbb várakozásokat is teljesítve, a működési időt meg is hosszabbítva, sikeresen végrehajtották. (Az első eredményekről épp a napokban számoltunk be mi is.) Most már nincs más hátra, mint elbúcsúzni a Hold körül már nagyon alacsony, a pólusok fölött húzódó pályán keringő szondáktól. Az eredeti tervekben is az szerepelt, hogy a mosógép méretű űreszközök hasznos élettartamuk végén a Hold felszínébe csapódnak. Még mielőtt ez megtörténne, egy praktikus kísérletet végeznek velük: kieresztik a megmaradt hajtóanyagot. A távozó mennyiséget megmérve ugyanis ellenőrizhetik, hogy mennyire pontosak voltak az üzemanyag-felhasználást becslő modellek. A mért adatok alapján a jövő űreszközeinek működtetéséhez kaphatnak hasznos információt, a fedélzeti tartályokban ugyanis nincs üzemanyagszint-mérő.

Az egymást követő GRAIL szondák becsapódása kb. 20 másodperc időkülönbséggel, december 17-én, magyar idő szerint éjjel fél 12 körül várható. Ekkor az űreszközök a Hold északi pólusvidéke fölött repülnek majd. A NASA szakemberei biztosak szeretnének lenni abban, hogy véletlenül sem találják el az alacsonyabb szélességeknél fekvő, védelem alatt álló korábbi Apollo-leszállóhelyeket. Ha minden a számításoknak megfelelően alakul, a Goldschmidt-kráter közelében fekvő névtelen hegy oldalába való becsapódások az ottani sötétség miatt nem lesznek megfigyelhetők. Az alacsony szögű becsapódás sebessége kb. 1,7 km/s lesz. Kráter helyett inkább elnyúlt sebhely keletkezik a felszínen.

A Hold nem először (és persze nem utoljára) válik ember készítette űreszközök „lerakóhelyévé”. Az alábbi, a Space.com hírportálon megjelent ábra az égitest térképén bejelölve mutatja azt a 70 helyszínt, ahol 1959-től, a szovjet Luna-2-től kezdve valami – akár szándékosan, irányítva, a működési élettartam végén, akár véletlenül – becsapódott, vagy épp sima leszállás után ott maradt. Az automata űrszondák mellett megtalálhatók a listán az emberes Apollo űrhajók moduljai is. A 71-es sorszám a GRAIL szondák tervezett becsapódási helyét jelöli.

(Grafika: Karl Tate / Space.com)

Jelmagyarázatként: a kék pontok amerikai, a pirosak szovjet eszközöket jelölnek. Ezeken kívül, 1990-től kezdve egy-két más készítésű (kínai – sárga, japán – zöld, európai – rózsaszín és indiai – türkiz) űrszonda maradványainak nyughelye látható a térképen. Felül a Hold innenső, a Földről megfigyelhető, alul a túlsó oldala látható. A fehérrel bekarikázott kék pöttyök a NASA számára védett emlékhelynek számítanak. A két holdi félteke térképe alatt olvasható a részletes lista az űreszközök neveivel, az évszámokkal és a felbocsátó országokkal vagy az Európai Űrügynökséggel (ESA).