Földi kráterek (1. rész)
(Rovat: A hét képe, Katasztrófák ellen - 2025.07.20 07:15.)

Tízéves lett a nemzetközi kisbolygónap kezdeményezés, ebből az alkalomból a NASA Earth Observatory bemutatta a Földön található legjellegzetesebb becsapódásos eredetű krátereket.

A nemzetközi kisbolygónapot 2015-ben kezdeményezték űrkutatók és űrhajósok, hogy felhívják a figyelmet a Földbe becsapódó égitestek jelentette veszélyre. Nem véletlen, hogy a kisbolygónap június 30-a lett, ezen a napon történt ugyanis 1908-ban a Tunguz-esemény (tunguszkai-esemény), az írott történelem egyetlen jelentős becsapódása. Éppen ezért sorozatunkat ennek a helyszínnek a bemutatásával indítjuk, noha cikksorozatunk címével némi ellentmondásban éppen ez az a becsapódási helyszín, amelynek legfontosabb jellegzetessége, hogy nem jött létre kráter, vagy legalábbis azt soha nem sikerült megtalálni.

A NASA Landsat–8 műholdja az OLI (Operational Land Imager) kamerájával több mint egy évszázaddal a Tunguz-esemény után fényképezte le a helyszínt. Becsapódásnak vagy más károknak nincs látható nyoma a képen, a területet egészséges fenyőerdők, mocsarak és folyók borítják. A kép felirata a robbanás valószínű helyszínét mutatja, valamint a beérkező kozmikus test egyik lehetséges pályáját. Más források különböző, ettől esetenként jelentősen eltérő pályát adnak meg. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; Landsat adatok: U.S. Geological Survey. Az epicentrum és a pálya meghatározása: Longo, G. et al. 2007)

Az esemény 1908. június 30-án a reggeli órákban történt, a légkörbe lépő, becslések szerint 50–100 méter átmérőjű test ragyogóan fényes tűzgömbként száguldott a légkörben, majd Szibéria távoli területe fölött felrobbant. A robbanás feltételezhetően 6–10 km magasságban történt a jelenlegi Krasznojarszki Terület Evenki járása fölött. A robbanás során a bolida anyagának legnagyobb része elgőzölgött, az erdőség fái pedig több száz négyzetkilométeres területen a centrumtól sugárirányban kifelé kidőltek. Bár az eset rendkívül ritkán lakott területen történt, mégis sikerült 700 szemtanú beszámolóját elemezni, amelyekből történészek arra következtettek, hogy az esemény következtében mintegy 30 ember megsérült, legalább hárman pedig életüket veszítették (Jenniskens et al., 2019).

Leonyid Kulik orosz geológus az 1920-as és 1930-as években több expedíciót vezetett a területre, melyek során részletesen dokumentálta a keletkezett károkat. A későbbi évtizedekben más kutatók pontosították a pusztítás pillangó alakú területének térképét, míg mások a robbanás nyomán létrejött kőzeteket, kvarcmódosulatokat és a fák évgyűrűinek rendellenességeit tanulmányozták. Egyesek szerint a közeli Cseko-tó a bolida egy darabjának becsapódása következtében keletkezhetett, mások azonban vitatják ezt a hipotézist. A felrobbanó test mibenléte azóta is vita és kutatások tárgya.

Leonyid Kulik egyik, 1929 májusi expedíciója során készített fénykép a két évtizeddel korábbi Tunguz-esemény nyomát őrző, sugárirányban kidőlt fákról. (Kép: Wikipdeia, Leonyid Kulik expedíciója)

Annyit viszont biztosan tudunk, hogy 2025 júniusában a NASA adatbázisában több mint 38 ezer földközeli égitest szerepelt, vagyis olyan objektum (NEO, near-Earth object), amely Nap körüli keringése során 1,3 csillagászati egységnél közelebb kerülhet a Földhöz. Ugyancsak idén júniusban a Vera C. Rubin Obszervatórium (amely a közelmúltban kezdte meg működését) munkatársai arról számoltak be, hogy néhány nap leforgása alatt 2104 új aszteroidát fedeztek fel, amelyek közül hét a NEO-k közé tartozik. A csillagászok arra számítanak, hogy az elkövetkező években az Obszervatórium hatalmas digitális kamerájával kisbolygók millióit fedezhetik fel.

Bár a NEO-k nagy része ártalmatlan, és soha nem keresztezik a Föld pályáját, a NASA 2016-ban létrehozta a Bolygóvédelmi Koordinációs Irodát (Planetary Defense Coordination Office), amely követi az égitesteket, és kiszűri azokat, amelyek esetleg reális veszélyt jelenthetnek. A ténylegesen veszélyt jelentő kisbolygók csekély számának, valamint az erózió és a lemeztektonikai mozgások hatásának tudható be, hogy a Földön viszonylag kevés becsapódásos krátert ismerünk. A kanadai New Brunswick Egyetem Bolygó- és Űrtudományi Központjának (PASSC, Planetary and Space Science Centre) adatbázisában (Earth Impact Database) 200-nál kevesebb tétel szerepel.

A bizonyítottan becsapódásos eredetű kráterek a Földön. (Kép: University of New Brunswick, Planetary and Space Science Centre)