Tűzhányó az Andokban
(Rovat: A hét képe, Katasztrófák ellen - 2023.02.22 07:15.)

A hegylánc déli részének egyik legveszélyesebb, 3–6 évente kitörő tűzhányóját a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai kapták lencsevégre.

A 2023. január 17-én készült felvételen gőz és vulkáni gázok gomolyognak ki a Villarrica tűzhányó kráteréből. A kisebb kitörések sorozata tavaly október óta folyamatosan tart.

Az ISS 68. állandó személyzetének egyik űrhajósa 2023. január 17-én Nikon D5 digitális fényképezőgéppel, 420 mm-es objektíven keresztül készítette az ISS068-E-40596 jelű felvételt az Andokban található, 2860 méter magas Villarrica tűzhányóról. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility, Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)

Az Andok déli, és Chile középső részén, Santiagótól 750 km-rel délre fekvő, 2680 méter magasba emelkedő Villarrica Dél-Amerika egyik legaktívabb vulkánja. Hóval borított csúcsa keleti lejtőjén (a képen lefelé!), különösen a kinagyított részleten jól látható a kitörés nyomán lerakódott, széles hamusáv. Chile Országos Geológiai és Bányászati Felügyelőségének (Sernageomin) közleménye szerint januárban kisebb, Stromboli-típusú kitörés történt, amelynek során a kráter peremétől számított 100 méter magasságig repültek ki az izzó lávacsomók. Az október végén és november elején megnövekedett kén-dioxid-kibocsátás és földrengés-tevékenység miatt a Sernageomin november 8-án a vulkáni tevékenység miatti riasztás szintjét zöldről sárgára emelte (a négyfokozatú skála második szintjére), január végén még változatlan volt a riasztási szint. A Villarrica esetében gyakoriak a gyenge Stromboli-típusú kitörések. (A kitöréseknek ez a típusa az olaszországi Lipari-szigetek egyikén található Stromboliról kapta a nevét, amely tűzhányóra különösen jellemzőek a tűzijátékszerű kitörések.) A Stromboli-típusú kitörések általában rövid ideig tartanak, és a bazaltos kitörések olyankor következnek be, amikor a mélyben a vízgőz nagyobb buborékja darabokra szakítja a lávát. A kifröccsenő lávadarabok a levegőben megszilárdulva piroklasztokat alkotnak.

A fenti kép nagyobb, a tűzhányó tágabb környezetét mutató változata. (Mindkét képen jobbra van észak!) A Villarrica vulkántól jobbra a Villarica-tó egy része látható, a tóba benyúló félsziget tövénél a 20 ezer lakosú Pucon várossal. A tónak és a vulkánnak is nevet adó Villarica város a tó nyugati partján helyezkedik el, a képen nem látható. A vulkántól délre a Hét Tó nevű tóvidék terül el, a három nagyobb és négy kisebb tó közül egy nagyobb (Calafquén-tó) és két kisebb látszik a képen. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility, Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)

A Villarrica a Chile és Argentína határán húzódó Déli-Andok (a déli szélesség 33–46 fokai között) egyik legveszélyesebb vulkánja. Kitörései általában három–hat évenként ismétlődnek. Legutóbbi jelentős, 1985 óta a legnagyobb kitörése 2015. március 3-án következett be, amikor a hegy 10 km-es környezetéből több ezer embert kellett kitelepíteni.

Chilei vulkanológusok a kitöréseket a felszín alakváltozásai alapján próbálják előre jelezni. A domborzatot műholdas apertúraszintézises radarral (SAR) térképezik fel, változásait interferometrikus módszerrel (InSAR) mutatják ki. Bár a domborzat változásai, a terület emelkedése az esetek többségében megbízhatóan jelzi a várható kitörést, például a Kilaeua 2018-as kitörését is így tudták jelezni, azonban éppen a Villarrica 2015. márciusi kitörése kivételt jelentett ez alól. Mint a vulkanológusok elmondták, a Villarrica sokkal bonyolultabb szerkezetű tűzhányó, mert kürtője nyitott, a tetején látható a lávató, ezért a felfelé toluló magma általában nem deformálja a felszínt. Ezért a Villarrica esetében a kitörés előrejelzéséhez földrengésméréseket használnak, valamint a NASA műholdjain működő, közepes felbontású képalkotó spektroradiométerekkel (MODIS) a felszín hőmérsékleti anomáliáit figyelik.