A talált sziget
(Rovat: A hét képe - 2022.05.27 07:15.)

Az Antarktisz olvadó gleccserei alól előbukkant egy eddig ismeretlen sziget – noha nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó a sorban.

Az Antarktisz keleti partján (ami a szokásos térképi ábrázolásnak megfelelően a kontinens Indiai-óceán felé eső területeit jelenti), a keleti hosszúság 95–105 fokai között elterülő Shackleton-jégself részét képező Glenzer- és Conger-gleccserek jelentős része megolvadt. Az olvadó jégtakaró alól került elő a korábban ismeretlen sziget. Ez azoknak a hasonló szigeteknek a sorába tartozik, amelyek ugyancsak a jégtakaró olvadása következtében váltak láthatóvá.

Bár a sziget létezését hivatalosan még nem erősítették meg, előtűnése jól követhető a Landsat műholdak 1989 és 2022 között készült három felvételén. A felvételek a rövid hullámhosszú (közeli) infravörösben és a látható tartományban készültek, a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért a színeket és a fényességeket a három felvételen egymáshoz igazították. A képeken látható, hogy a szigetnek vélt objektum alakja változatlan marad, miközben a selfjég leválik róla, a tengeri jég pedig szezonálisan hízik, illetve olvad. A kerek, fehér domb akkor sem változott, amikor a Glenzer- és Conger-jégselfek gyors összeomlása során nagyobb jéghegyek ütköztek neki.

A korábban ismeretlen sziget szabaddá válása a Landsat műholdak három évtized alatt készített felvételein követhető. A sziget a Shackleton-jégself részét képező Glenzer- és Conger-gleccserek megolvadása miatt szabadult ki a jég fogságából. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Emellett, az alakzat kiemelkedni látszik a környezetéből: az ICESat–2 műholddal felvett magassági profilról leolvasható, hogy körülbelül 30–35 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, legalábbis azon a részén, amely fölött a műhold elrepült.

A NASA ICESat–2 (Ice, Cloud, and land Elevation Satellite 2) műholdja ATLAS lézeres altiméterével (Advanced Topographic Laser Altimeter System) 2021. december 22-én vette fel a sziget és a környezetében lévő, széttöredezett jéghegyek magassági profilját. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; ICESat-2 adatok: National Snow & Ice Center)

Bár az alakzat szigetnek látszik és szigetként viselkedik, ez nem jelenti azt, hogy a szó hagyományos értelmében valóban szigetnek tekinthető. A kutatók ugyanis egyelőre nem tudják biztosan, hogy valóban a szilárd földfelszínhez tartozó anyag tör-e elő a jég és a hó alól a tenger felszíne fölé. John Gibson, az Ausztrál Antarktiszi Divízió (az ország mezőgazdasági, vízügyi és környezetvédelmi minisztériumának illetékes részlege) munkatársa a közeli hasonló alakzatokkal, például a felvételeken is látható Bowman-szigettel való hasonlósága alapján úgy véli, hogy az új objektum valószínűleg jégsziget lehet, vagyis egy tenger alatti hegycsúcs tetejére stabilan rárakódott, és a vízszint fölé emelkedő jégsapka. Gibson szerint a jégsziget „önfenntartó” lehet, vagyis a tetejére rárakódó friss hó és jég mennyisége egyensúlyban van a jégsapka tenger alatti részének olvadásával. Ha a friss hó mennyiségének csökkenése miatt ez az egyensúly megbomlik, akkor a jégsziget elvékonyodik és tovaúszhat. Bár jelenleg stabil képződménynek látszik, a jövőben bármikor leszakadhat a tenger alatti hegycsúcsról és jégheggyé válva elsodródhat mostani helyéről.

Mindenesetre, helyszíni vizsgálatok híján a sziget mibenléte és természete továbbra is ismeretlen. Ennek tisztázása csak a jég vastagságának mérésével és a tengerfenék hajóról végzett, radaros vizsgálatával lenne lehetséges. Akár hagyományos, akár jégsziget a képződmény, csak egyike azoknak az alakzatoknak a sorában, amelyek immár nem ágyazódnak be az Antarktiszt borító jégtakaróba. Az Egyesült Államok Földrajzinév Bizottsága például 2019-ben ismerte el szigetként az Icebraker- (Jégtörő-) szigetet, amely 1996-ban vált szabaddá az Antarktiszi-félsziget Larsen B jégselfjétől. 2020-ban egy hajós expedíció fedezett fel egy kis kőszigetet, amely korábban a Pine-szigeti gleccser jégselfjének része lehetett. A glaciológusok arra számítanak, hogy a jég fokozatos visszahúzódása következtében a sor még nem ért véget, a jövőbben is számíthatunk újabb szigetek előbukkanására a jég alól.