Algavirágzás délen
(Rovat: A hét képe - 2020.12.20 07:15.)

A tápanyagokban dús tengervízben elszaporodó fitoplankton kirajzolja az áramlás irányát a Falkland-szigetek környékén.

Az Atlanti-óceán déli részén, Dél-Amerika és a Falkland-szigetek között, az ottani tavasz idején gyakran alkalmasak a körülmények a fitoplankton elszaporodásához, az algavirágzáshoz. (A fitoplankton azon mikroszkopikus méretű, növényekhez hasonló élőlények összessége, amelyek a növényekhez hasonlóan fotoszintézissel hasznosítják a napfény energiáját.) Ezek a szervezetek alkotják a tengeri tápláléklánc alapját, a zooplanktonon kívül a halak és más tengeri állatok elsődleges táplálékforrásául szolgálnak. Fotoszintézisük révén fontos szerepet játszanak a szén globális körforgásában és jelentős az oxigéntermelésük.

A bemutatott képet a NASA Landsat–8 műholdja 2020. október 18-án az OLI (Operational Land Imager) műszerrel készítette a Jason-szigetek környékéről. (A Jason-szigetek a két nagy és több mint 700 apró szigetből álló Falkland-szigetekhez tartoznak, annak legnyugatibb nyúlványát alkotják, a két nagy szigettől északnyugatra helyezkednek el. Állandó lakosságuk nincs.) Az óceán vizében lebegő fitoplankton a műholdról készült felvételeken kirajzolja az víz áramlását, örvénylését, mert a parányi élőlények az áramlások pereme mentén sűrűsödnek.

A Jason-szigetek a Falkland-szigetekhez tartozó, a két nagy szigettől északnyugatra elhelyezkedő kisebb, lakatlan szigetcsoport. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A térségben a tengervíz az Antarktisz körül nyugatról kelet felé áramló Déli-óceánból észak felé leszakadó Falkland-áramlást alkotja. Ez a hideg, 6 °C körüli hőmérsékletű tengervíz vasban és más tápanyagokban gazdag, amit Patagóniából és az Antarktiszról szállít magával. Tápanyagtartalma tovább nő, amint a víztömeg beleütközik a kontinentális self peremébe, ahol a vízalatti hátság hirtelen leszakad a mélytenger felé. (A Falkland-áramlás sok más tengeráramlással ellentétben nem felszíni áramlás, hanem a víz a tenger teljes mélységében áramlik. A 0,5–1 m/s sebességű áramlás vízhozama 60–90 millió m³/s, ami nagyjából a Golf-áramlat közepes vízhozamának felel meg.)

Tengerbiológusok véleménye szerint a megfigyelhető világos színt valószínűleg a Coccolitophorida családba tartozó egysejtűek alkotják, bár ezt nem állítják teljes bizonyossággal, mert a földrajzi szélességtől és a hőmérséklettől függően más fajok is előfordulhatnak, és a fehér örvények belsejében látható sötétebb foltokat is a fitoplankton más fajai okozhatják. Annyi bizonyos, hogy a tengerfenék kiemelkedéseibe ütköző áramlásban a víz megkeveredik, örvények alakulnak ki, ami tápanyagot kavar fel, elősegítve a mikroszkopikus élőlények elszaporodását. Az is a Coccolitophorida fajok jelenlétére utal, hogy a terület annak a térségnek a peremén fekszik, amelyet az oceanográfusok „nagy kalcitövnek” neveznek. Ezek a Déli-óceánban húzódó széles, világos sávok, amelyek annak köszönhetően világosak, hogy bőségesen előfordulnak benne a kalcitban gazdag, és ezért világos színű Coccolitophoridák.

A NASA Landsat–8 műholdja 2020. október 18-i, fenti felvételének kinagyított részlete a Jason-szigetek két legnyugatibb, névtelen szigetéről és a környékükön a fitoplankton kirajzolta tengeráramlásokról. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A Jason-szigetek egyébként tizenhatodik századi spanyol térképeken szerepelnek először, így vélhetően már Magellán vagy Amerigo Vespucci is láthatta őket. Nevüket később a HMS Jason brit kutatóhajóról kapták.