Jégív
(Rovat: A hét képe - 2020.06.22 07:15.)

A jégívnek nevezett képződmény a Nares-szorosban május végén még épségben volt, általában csak júniusban vagy júliusban szokott megolvadni.

A természetes színekben bemutatott felvételt a NASA Terra műholdja a MODIS közepes felbontású képalkotó spektrométerével (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) május 22-én készítette. A jégív valójában a szoros déli részén már megolvadt, és az északi részén még összefüggő jégtakaró határvonala, amely a domborzati viszonyoknak köszönhetően formálódik íves alakúra. A jégdugó megakadályozza, hogy a szoroson keresztül a Jeges-tengerről a sarki jég délre, a Baffin-öböl felé sodródjék.

A NASA Terra műholdjának felvétele a Nares-szorosról 2020. május 22-én. A szoros délkeleti oldalán Grönland, északnyugati oldalán pedig a Kanadához tartozó Ellesmere-sziget látható. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin és Joshua Stevens, MODIS adatok: NASA EOSDIS/LANCE és GIBS/Worldview)

A Jeges-tengert félig zárt tengernek szokták tekinteni, amelyet szinte teljesen szárazföldek vesznek körül – Eurázsia, Észak-Amerika és Grönland, valamint szétszórtan apróbb szigetek –, amelyek körülzárva tartják a sarkvidéket borító jeget, így az kevésbé mobil, mint az Antarktisz körüli tengeri jég. A jég tavasszal és nyáron csak néhány szűk kijáraton keresztül tud a sarkvidék térségéből távozni. A legjelentősebb ezek közül a Grönland északkeleti partvidéke és a Spitzbergák közötti, mintegy 450 km széles Fram-szoros, amely a Jeges-tengert a Norvég-tengerrel köti össze. A másik hasonló összeköttetést a sokkal keskenyebb, 18–140 km széles Nares-szoros jelenti, amely Grönland nyugati partvidéke és a Kanadához tartozó Ellesmere-sziget között húzódik. A Jeges-tengert a Baffin-öblön és a Labrador-tengeren keresztül az Atlanti-óceánnal összekötő szorosban folyamatos a dél felé tartó áramlás, ami minden évben jelentős mennyiségű sarkvidéki jeget sodor magával. A szoroson keresztül elsodródó jég mennyisége elsősorban attól függ, mikor roppan össze a képen látható jégív. 2019-ben például ez már április közepén megtörtént, így május folyamán jelentős jégtömegek sodródtak dél felé a szorosban. Ugyancsak korán vált szabaddá a jég útja 2017-ben, 2010-ben és 2008-ban, míg 2007-ben a jégív egyáltalán létre sem jött. Ezzel szemben a felvétel tanúsága szerint idén még május végén is épségben volt a jégív, elzárva a sarki jég útját.

A fenti kép kinagyított részlete a jégívvel. A szoros kiszélesedő része a Kane-öböl, amely észak felé a Kennedy-csatornában folytatódik. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin és Joshua Stevens, MODIS adatok: NASA EOSDIS/LANCE és GIBS/Worldview)

A Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (National Snow and Ice Data Center) munkatársa szerint a jégív összeroppanásának időpontja több tényezőtől függ, elsősorban a jég vastagságától, a levegő hőmérsékletétől és a széliránytól. A szorosban a téli hidegben megvastagszik a jég, sőt egyes területeken több évig is halmozódhat, ami aztán beleékelődik a szorosba. Tavasszal olvadásnak indul a jég. Az idei május a megszokottnál melegebb volt a térségben, de nem olyan szélsőséges mértékben, mint más sarkvidéki területeken, például Szibériában vagy a Lappföldön. A meleg tavasz azonban önmagában nem elég a jégív megszűnéséhez, összeroppanásához a kegyelemdöfést a megfelelő szélirány adja meg, nevezetesen, ha a szél a szorossal párhuzamosan fújva dél felé nyomja a jeget. Idén viszont az elmúlt hónapokban a sarkvidék fölött kialakuló alacsony nyomású zóna következtében az uralkodó szélirány a szorosra merőleges volt, ezért maradhatott meg a melegebb idő ellenére a jégív.

A Jeges-tenger kijáratai Grönland két oldalán, a Fram-szoros és a Nares-szoros. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin és Joshua Stevens, MODIS adatok: NASA EOSDIS/LANCE és GIBS/Worldview)

A jégív a Nares-szoros Kane-öböl nevű kiszélesedésében alakul ki. Innen a szoros észak felé a Kennedy-csatornában folytatódik, amelyben az alsó képen jól látható a nagyobb Franklin-sziget és a kisebb Crozier-sziget. Érdekesség, hogy a két szigettől északabbra egy még kisebb sziget, a mindössze 1,3 km²-es Hans-sziget található (ez csak az áttekintő képen látható, a kivágásról éppen lemaradt), amely csaknem pontosan a csatorna középvonalában helyezkedik el, ezért Kanada és Dánia egyaránt területi igényt támaszt rá. (A két nagyobb sziget egyértelműen Grönlandhoz tartozik.)