Mediterrán holdfény
(Rovat: A hét képe - 2016.03.22 07:15.)

A Nemzetközi Űrállomás lakói néha meghökkentő fényjelenségeket látnak: ezen a képen éppen a Hold fénye csillan meg a Tirrén-tenger vizén.

A tükröződő holdfény láthatóvá teszi a vízfelszín bonyolult természetes és emberi eredetű áramlási és hullámjelenségeit. A holdfény Elba szigete mellett látszik a legfényesebbnek, Elbától délre alig észrevehető két kis sötét folt, két szigetecske: Pianosa és Montecristo. A kép jobb oldalán Toszkána tengerpartja látható, a szárazföldön és Elbán a kivilágított települések a hasonló felvételeken már megszokott látványt nyújtják.

Elba szigete. (Kép: NASA / JSC)

Elbától északra jól látható egy mozgó hajó mögött kialakuló, jellegzetes, V-alakú hullámalakzat. Montecristótól balra kanyargós vonal látható. A kép készítésének éjszakáján északkeleti (azaz a képen jobbról balra tartó) szél fújt, ezért a sziget mögött örvények sorozata, az úgynevezett Kármán-féle örvénysor alakul ki. Hasonló, de rövidebb alakzat figyelhető meg a szárazföld Punta Ala nevű kiszögellése mögött is. A szélvédett területeken a tenger általában világosabbnak látszik, mert kisebbek a hullámok, ezért a vízfelszín jobban tükrözi a holdfényt.

A tenger felszínén több kisebb örvény is látható. A képen balra fent észrevehető széles, párhuzamos sávokat viszont valószínűleg a Földközi-tenger nagyléptékű cirkulációs rendszerének a Korzika és az olasz partok közé beszoruló áramlása idézi elő. (Ez a cirkulációs rendszer látványosan követhető a Science Visualization Studio itt látható animációján.)

A Földközi-tenger és az Atlnti-óceán ármlási rendszere, közel egy éven át, 2005. februártól 2006. januárig.

Az ISS037-E-15305 jelű felvételt 2013. október 17-én az ISS 37. állandó személyzetének egyik tagja készítette Nikon D3S digitális kamerával, 180 mm fókuszú objektívvel. Az ilyen és ehhez hasonló felvételeket a NASA Johnson Űrközpontja gyűjti, a képeket a Gateway to Astronaut Photography of Earth program keretében az interneten szabadon elérhetően közreadják.