Kettős krátertó Kanadában
(Rovat: A hét képe - 2013.12.17 07:15.)

Mintegy 290 millió évvel ezelőtt egy kettős kisbolygó csapódott a Földbe. Az eset az Egyenlítő környékén történt, de a lemeztektonikának köszönhetően a kráterek ma Kanadában vannak.

A két kisebb égitest, elérve bolygónk felszínét, jellegzetes krátereket hagyott maga után a földkéregben. Ezeket ma víz tölti ki, a Föld körüli pályáról is jól megfigyelhetők, s évtizedek óta az űrhajósok kedvenc fotótémái közé tartoznak. Az alább bemutatott szép képet (és kinagyított részleteit) azonban nem űrhajósok, hanem egy automata űreszköz, az amerikai Landsat-8 távérzékelő műhold készítette.

A Landsat-8 OLI (Operational Land Imager) műszerével 2013. június 29-én készült kép a Québec tartományban levő Clearwater-tavakról (Lac à l‘Eau Claire) - a név magyarul tiszta vizű tavakat jelent. (Kép: NASA EO / Jesse Allen, Robert Simmon / USGS Earth Explorer)

A fenti kép bal alsó sarkában külön is megjelölt, a tavak jellegzetes környezetét ábrázoló részlet, majd annak egy még tovább kinagyított darabja itt látható:

A Föld kőzetlemezeinek mozgása következtében a kataklizma óta eltelt hosszú évmilliók alatt a kráterek meglehetősen északra, a mai Kanada Québec tartományának területére, annak is az északnyugati részére, a Hudson-öböltől nem messze jutottak. Geológiai időskálán mérve a közelmúltban, mindössze 20 ezer évvel ezelőtt ezt a vidéket vastag jégtakaró borította, ahogy manapság Grönlandot vagy a Föld másik felén az Antarktiszt. A jégkorszak időszakában a jégtakaró hol kiterjedt, hol összehúzódott, lekoptatva a talajt egészen az alapkőzetig, s mély árkokat hagyva maga után, amelyekben az olvadás után felgyűlt a víz.

A jég eróziós hatása jól kivehető az alsó képrészleteken. Termőtalaj szűkében a növényzet igencsak gyér (a képen elszórt zöldes foltok) – a vegetációt főleg fenyők, fű- és mohafélék alkotják. A valaha volt visszahúzódó gleccserek nyomán mindenfelé vonalszerű tavacskák, vízfolyások szabdalják a tájat.

Maguk a becsapódási kráterek is vízzel vannak tele, sőt a két rész valójában összefüggő víztömeget alkot. Bár a vízborítás miatt nem minden látszik belőlük, ezek a kráterek nem egyszerűen csak teknő alakú, körszimmetrikus mélyedések. Az akkoriban becsapódó égitestek viszonylag nagy mérete miatt mind a keleti, mind a nyugati kráter összetettebb formájú. Mindkettőben létrejött egy központi csúcs. A kisebb, keleti kráter (a képen jobbra, átmérője 26 km) esetében ezt a tómeder feltérképezésével ki is tudták mutatni. A nagyobb, 36 km-es, nyugati kráter központi csúcsa olyan magasra emelkedett, hogy összeomlott, s belőle egy központi gyűrű alakult ki. Ennek jelentős része a mai vízszint fölé emelkedik, így helyén kisebb-nagyobb szigetekből álló gyűrűt látunk a krátertó belsejében.