Történelmi mozaik az Ióról
(Rovat: A hét képe, Távoli világok kutatói , Amerika és az űrcsillagászat - 2013.11.09 08:15.)

Az 1970-es években azt hihettük, hogy már (majdnem) mindent tudunk a Naprendszerről. A Voyager űrszondák aztán alaposan megváltoztatták a képet.

A Voyager-1 1979-ben repült el többek közt a Jupiter négy nagy Galilei-féle holdjának egyike, a legbelső Io mellett. A felvételeiről egy régóta fagyott, eseménytelen világ helyett egy aktív vulkanizmust mutató égitest köszöntötte a földi kutatókat. A felszín túlságosan is fiatalnak tűnt, mármint geológiai értelemben. Nyoma sem volt a kisebb-nagyobb, akár évmilliárdos korú becsapódási kráterekkel szabdalt, régóta halott felszínnek, mint a Holdon vagy akár a Marson. Helyette az Io felszínét „himlőhelyek” tarkították, a sima síkságok és a Himalájánál is magasabb hegységek mellett.

Akkoriban még nem volt Photoshop, így az égitest képét a Voyager-1 különböző beérkező felvételeinek mozaikjaiból ténylegesen „kézi erővel” állították össze. (Kép: UCL / NASA)

Az Ión a vulkáni aktivitásban főleg a kén vegyületei vesznek részt. Felszínén 400-nál is több vulkánt azonosítottak. A hold nyughatatlan természetének oka a Jupiter rendszerében elfoglalt különleges helye. Egyrészt nagyon közel (két naposnál is rövidebb periódussal), viszonylag elnyúlt pályán kering az óriásbolygó körül. Másrészt nagyobb társai, az Europa és a Ganymedes rezonáns pályái hozzájárulnak a hold belsejét fűtő tekintélyes árapálysúrlódás hosszú távú fennmaradásához.