Tahiti felülről
(Rovat: A hét képe - 2012.06.11 07:15.)

A híres csendes-óceáni szigetet, ahonnan Cook kapitány expedíciója az 1769-es Vénusz-átvonulást is megfigyelte, egy Landsat űrfelvételen mutatjuk be.

A Francia Polinéziához tartozó, természeti szépségeiről híres Tahiti szigete két részből áll, amelyeket egy földnyelv köt össze. Északnyugaton Nagy-Tahiti (Tahiti Nui), délkeleten Kis-Tahiti (Tahiti Iti) közel kör alakú képződménye jól kivehető az alábbi űrfelvételen is. A sziget északnyugati partján fekszik Francia Polinézia fővárosa, Papeete. A képet az amerikai Landsat-7 földmegfigyelő műholddal készítették, még 2001. július 11-én.

(Kép: NASA EO /Jesse Allen, Robert Simmon / U.S. Geological Survey)

1768 augusztusában az Endeavour hajó fedélzetén James Cook kapitány, kíséretében Joseph Banks természettudóssal a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésére indult Angliából. Időben megérkeztek Tahitire, ahol a megfigyelések céljából a sziget legészakibb pontján rendezkedtek be (a hely a fenti képen külön meg is van jelölve). Az 1769. június 3-án bekövetkezett ritka égi jelenséget sikerült is észlelniük.

Cook rajza a Vénusz 1769-es átvonulásáról. (Kép: Museum of the History of Science, Oxford)

Banks a Vénusz helyett inkább a sziget csodáival volt elfoglalva: az itt, valamint az expedíció más helyszínein (például Új-Zélandon, Ausztráliában, Dél-Amerikában, Jáva szigetén) gyűjtött növényminták alapján mintegy 1300 új fajt azonosítottak. A híres gyűjtemény ma is a londoni Természettudományi Múzeumot gazdagítja.

Tahiti egy vulkáni szigetlánc tagja. Két része valójában egy-egy vulkáni eredetű hegy. A geológiai kutatásokat a helyszínen megnehezíti a terep, a trópusi esőzések miatt ugyanis mély, helyenként szinte függőleges falú völgyekkel tagolt a táj. Az éghajlat miatt fejlődő buja növényzet adja a valódihoz közeli színeket mutató űrfelvétel domináns zöld színét. A földtani vizsgálatok szerint Nagy-Tahiti története mintegy 1,4 millió és 870 ezer évvel ezelőtt kezdődött. Felülről nézve akkor is az lett volna, és most is nagyjából körszimmetrikus a hegy. Azonban kb. 860 ezer évvel ezelőtt ez egy időre megváltozott, amikor a sziget északi és déli fele leomlott és a tengerbe süllyedt. Nem sokkal ezután újabb aktivitás kezdődött, s a kiömlő újabb vulkáni anyag idővel elfedte az eredeti hegyet is. Az űrfelvételen nem látszik ugyan, de Nagy-Tahitinek a térbeli szerkezete nem ennyire szimmetrikus: a terep északon lényegesen magasabb.

A Landsat-7 felvételén jól megfigyelhetők a szigetet körbevevő korallzátonyok is. Ezek a déli és nyugati oldalon a legkiterjedtebbek.