Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
A tengeri jég „arcai” Gondolhatnánk, hogy a sarkvidéki tengerek jege is csak fagyott vízből áll, ezért aztán egyhangú. De nem az, amint egy űrfelvételen is látható.
Az alább bemutatott felvételt az amerikai EO-1 (Earth Observing-1) távérzékelő műhold ALI (Advanced Land Imager) detektorával készítették, 2011. október 7-én. A helyszín az Antarktisz keleti része.
(Képek: Jesse Allen / Robert Simmon / NASA EO-1 team)
A tiszta fehér felület a kép jobb oldali felén vastag jég, amelyen nem látszik át a tenger vize. Ez a fajta jég erősen rögzült parthoz. Belefagyva el-elszórva, valamint a mező külső szélén kisebb-nagyobb jéghegyek láthatók. Ezek korábban a jégselfekről – a part menti, vastag jégmezőkről – töredeztek le. A jégselfek vastagsága a több tíztől akár a néhány száz méteresig terjedhet. A jéghegyek egyike – a kép jobb felső részén az olvadékvíztől kékes színe miatt feltűnő – összetöredezett és eldőlt (ld. még alul, az első kinagyított részleten). A jéghegyek a fehér mező szélén feltehetően megfeneklettek a sekély vízben, s egyúttal segítenek egyben tartani az egész mezőt.
Kijjebb, a parttól távolabb olyan jég látható, amely a tenger vizéből nem túl rég fagyott ki. A töredezett, az áramlatokkal sodródó anyag sokkal vékonyabb, áttetsző, az űrfelvételen kékesszürke színt mutat. A képen olyan helyek is feltűnnek, ahol frissen keletkezik a tengeri jég. Ahogy a sós tengervíz fagyni kezd, apró jégkristályok keletkeznek (a felvétel közepén, frazil megjelöléssel, ill. a következő képkivágáson). Bár az egyes kristályok csupán néhány milliméteres nagyságúak, így ezen a felvételen egyenként természetesen nem vehetők ki, belőlük sok egymás mellett már igen. Adott esetben kirajzolják a víz örvénylését is.
A kristályok vékony rétegekbe rendeződnek össze (az első, nagy területet mutató képen: nilas), amelyek később összetorlódva vastagítják a jeget.
| |||
|