1 évvel a Columbia űrrepülőgép katasztrófája után
(Rovat: A Columbia utolsó útja, Hazai kutatóhelyek és űripar , A Nap és bolygótestvéreink - 2004.02.01 00:43.)

Egy év telt el a Columbia tragikus balesete óta, amelynek során hét űrhajós vesztette életét. Kevesen tudják talán, hogy a Columbia utolsó útján végzett kísérletekbe magyar szakemberek is bekapcsolódtak.

2003. február 1-én tragikus véget ért az STS–107 jelű űrrepülőgépes út. A Columbia a sűrűbb légkörbe visszatérve darabjaira hullott, az induláskor megsérült hővédő rendszer ugyanis elégtelennek bizonyult a hatalmas hőterheléssel szemben. A fedélzeten tartózkódó hét asztronauta, tudósok és mérnökök, az életükkel fizettek mindazokért az eredményekért, amelyek túlélték Őket.

A 16 napos út során számtalan biológiai, orvosi, fizikai kísérletre és geofizikai megfigyelésre került sor, és sok észlelési anyagot továbbítottak a felszíni adatközpontba már a repülés során. Többek között speciális kamerát irányítottak a légkör aktív zivatargócai fölé, hogy megfigyeljék a hatalmas térrészre kiterjedő, de igen rövid élettartamú, emberi szemmel éppen hogy csak érzékelhető, magaslégköri fényjelenségeket. Számtalan különféle formájú felvillanást sikerült rögzíteni. Ezek közül mutatunk be kettőt. Az egyiket („ELVE”) a Csendes-óceán délnyugati térségében, a másikat („Sprite”) Afrika felett észlelték 80-90 km-es magasságban a felszíntől. Az alig egy évtizede azonosított és azóta intenziven vizsgált jelenségért hatalmas villámkisülések felelősek. Ezek a villámok rádiófrekvenciás sugárzásuk révén a földfelszin távoli pontjain is észlelhetők speciális mérőrendszerekkel.

A Columbia STS-107 jelű útjához kapcsolódó felszíni megfigyelésekben Magyarország is részt vett! Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének (Sopron), Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumában (Soprontól nem messze, Nagycenken) is detektálták azon villámok keltette elektromágneses hullámokat, amelyekhez az itt bemutatott fényjelenségek társultak - azaz, amelyeket egyidejűleg a Columbia fedélzeti műszerei rögzítettek. Bór József, az NYME Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola hallgatója és Dr. Sátori Gabriella, az MTA GGKI Aeronómiai Osztályának a vezetője, izraeli, japán és német kutatókkal együtt társszerzői voltak annak az előadásnak, amely az Amerikai Geofizikai Unio (AGU) decemberi, San Franciscó-i konferenciáján hangzott el az első eredményekről a „Zivatarok elektromos hatásai a középső és felső légkörben” c. ülésszakon, amelyet a hősi halált halt asztronauták emlékének szenteltek.

Sátori Gabriella