Gondolatok a Columbia jelentés okán (1.): Már az Atlantis is...
(Rovat: A Columbia utolsó útja - 2003.09.24 16:43.)

A Columbia-baleset vizsgálatát lezáró jelentés, illetve a repülések felújításához letett ajánlások tükrében talán nem érdektelen háromrészes összeállításunk. Az első rész - Dancsó Béla tollából - a baleset vizsgálatának egy megdöbbentő "részeredményéről" szól. Eszerint az STS-107 nem az első repülés volt, amikor rés támadt egy űrsikló szárnyán. A következő rész, melyet Schuminszky Nándor állított össze - az ajánlások között szereplő - "orbitális csemperagasztás" műszaki problémáit taglalja. A harmadik rész - ismét csak Dancsó Béla összeállításában - a NASA hosszútávú stratégiájával foglalkozik. (A szerk.)

Már korábban is ismert volt, hogy az űrrepülőgép hővédő pajzsán történő kisebb-nagyobb hibák nem tekinthetők egyedi jelenségnek: számos esetben dokumentálták már csempék leesését, vagy egyéb sérüléseket. Egy, a közelmúltban napvilágra került belső NASA dokumentum szerint azonban 2000 májusában az Atlantis űrrepülőgéppel ettől sokkal különb dolog is történt: lyukas szárnnyal tért haza, melybe - a Columbiáéhoz hasonlóan - behatoltak a forró gázok. Erről természetesen csak a leszállás utáni átvizsgáláskor szereztek tudomást a szakemberek, melyet az űrsikló egyik utasa, Mary Ellen Weber így kommentált: "Ezer és ezer dolog romolhat el egy repülésen és a legénység nagyon is tisztában van vele, hogy ez megtörténhet".

A hiba maga nyilvánvalóan sokkal kisebb lehetett, mint a Columbia esetében, mivel a szárny szerkezetében semmilyen kár nem keletkezett, mindössze elszíneződések mutatkoztak a hő hatására a szárny belsejében. Mérések szerint a repedés, vagy lyuk 1 cm-nél is kisebb lehetett (nagyjából egy ceruza feje és egy gemkapocs közötti méretű). A hiba következményeit rekordgyorsasággal ki is javították, hiszen négy hónap múlva az Atlantis már újra repült az űrállomáshoz.

Az eset körülményei kísértetiesen hasonlítottak a Columbia esetéhez, mivel a startnál ebben az esetben is eltalálta egy leváló jégdarab a szárnyat, mely akkor óvatosságra intette az irányítókat, akik úgy változtatták meg a repülési profilt, hogy a légkörbe lépés előtt amennyire lehet, lehűtötték a kérdéses szárnyat (a gép olyan elfordításával, amelynél a szárny viszonylag hosszú ideig a Naptól eltakarva lehetett). Nem tudni, hogy ez a technika segített-e, de az Atlantis-t nem érte baj, mindössze néhány hővédő csempéje sérült meg.

A jelen vizsgálatnál a fenti eset tapasztalatai abban segíthetnek, hogy behatárolják egy esetleges sérülésnek a még "biztonságos" mérethatárait. Mindenesetre egy közelmúltban elvégzett tesztnél - melyben a Columbia felszállásakor leváló szigetelőhab hatásait vizsgálták - egy 40 cm-es lyukat sikerült ütni az űrsikló szárnyának egy modelljébe. Mindezen információk egyre inkább biztossá teszik, hogy az űrrepülőgép hővédelme lesz az egész rendszer Achilles-sarka, melyre a jövő űrhajóinak kifejlesztésénél még nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Dancsó Béla

Forrás: www.space.com