Nemzetközi Holdi Obszervatórium (2. rész)

Kétrészes sorozatunk végén a Hold déli pólusának környékére telepítendő csillagászati obszervatórium terveiről számolunk be.

Nagy vonalakban a hosszú távú elképzelések az 1990-es évek eleje óta nem változtak, de technikai és kockázati okokból először egy kisebb és egyszerűbb programot szeretnének próbaképp végrehajtani. A Lunar Enterprise Corporation leányvállalata, a Space Age Publishing Company (SPC) megbízta a Spacedev Inc. vállalatot (olcsó űrtechnikai megoldásokkal foglalkozó magáncég), hogy végezzen alapkutatást az ILO-val (International Lunar Observatory – Nemzetközi Holdi Obszervatórium) kapcsolatban. Az eredményeket a 2003-as nemzetközi holdkonferencia (International Lunar Conference) során bemutatták, és azt a következtetést vonták le, hogy ez a küldetés igen alacsony költségvetéssel megvalósítható. Az előtanulmány első fázisa szerint kevesebb, mint két év alatt ki lehet fejleszteni, és a Hold felszínére juttatni egy obszervatóriumot. A fejlesztést olcsóbbá és sokkal gyorsabbá teszi az előző Hold-küldetések tapasztalata. Az ILO olcsó, jó minőségű alkatrészekből és anyagokból épülne meg, amit a magánszektor támogathatna. Az előkutatás az alacsony költségű orosz Dnyepr hordozót választotta, de a Sea Launch Zenit 3SL hordozójának a használatát is fontolgatják (mindkettő az orosz SS-18 ballisztikus rakéta átalakított verziója). Az előtanulmány következő fázisa a leszállás részleteivel foglalkozik.

Az ILO jelenlegi tervei szerint egy 1-3 méter átmérőjű, több hullámhossz-tartományban működő, az adatátvitellel is foglalkozó parabolaantenna elhelyezését tűzte ki célul a Hold déli pólusa közelében 2006 és 2007 között. A teleszkóp főként a szubmilliméteres tartományban működne. A hely megválasztásának előnyei és hátrányai is vannak: folyamatos közvetlen kommunikációs lehetőség a Földdel, és közel állandó mértékű napsugárzás, folyamatos energiatermelési lehetőséget, és kisebb hőingást eredményezve, viszont például le kell mondani a Hold túlsó oldalának rádiócsendjéről. A következő fázis után döntenek az esetleges kiegészítő lehetőségekről, például a vízjég kereséséről. Egy ilyen automatikus obszervatórium mindenképpen hozzájárulna ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatokra tehessünk szert, mielőtt az ember visszatér a Holdra. Az ILO és minden más holdprogram fejődését sokban fogja gyorsítani az európai SMART-1 minden eddiginél részletesebb térképe (a szonda terv szerint 2005 januárjától gyűjt adatot). Tovább növeli a lehetőségek tárházát, hogy 2008-ig hat másik keringőegység csatlakozik a SMART-1-hez, különböző országokból. Ez kommunikációs szempontból teljes lefedettséget biztosíthatna.

Az ILO olyan megfigyelési lehetőségekhez juttathatja az embereket, ami máshonnan nem volna elérhető. Többek között a nem túl távoli jövőben tervbe vették a Holdon optikai interferométer, a túlsó oldalon egy alacsony frekvenciás rádióteleszkóp, valamint egy Föld-Hold bázistávolságú rádióinterferométer építését. Az űripar egyre gyorsabb terjedése a magánszférában lehetővé teszi, hogy ugyanolyan minőségű alkatrészeket az eddigi ár töredékéért lehessen beszerezni. Ez a közeljövőben valószínűleg igen gyors fejlődéshez vezet. A megvalósításhoz azonban stabil tudományos támogatottság, és megfelelő pénzügyi támogatása is kell. A küldetés költsége körülbelül 35-50 millió dollár (legalábbis a tervek szerint). A tervezők reményei szerint a nagy űrügynökségek jelentősen hozzá fognak járulni a költségekhez.A költségeken kívül semmi nem áll az ILO megvalósításának útjában, mivel a szükséges technika mind rendelkezésre áll.

Boskovits Gábor

Kapcsolódó cikkek:
Nemzetközi Holdi Obszervatórium (1. rész)
Elérte a Holdat a SMART-1