Miután Misin és Jangel felhagyott a MEK Mars-űrhajó tervezésével, Cselomej még jobban belevetette magát a kérdésbe. Továbbfejlesztette az 1969-es MEK-koncepciót, hogy megalkossa az Aelita (MK-700) terveit.
Aelita a Mars királynője volt Jakov Procanov 1924-es szocialista ihletésű filmjében. Az űrhajó valóban kiérdemelte a királyi címet. Az állami megbízásból csak tervezett, de soha meg nem épített óriásrakétával, az UR-700 egyik továbbfejlesztett típusával, az UR-700M-mel állították volna Föld körüli pályára. Az UR-700 hordozórakéta tervezésére Cselomej még 1961-ben, a szovjet emberes holdprogram keretében kapott megbízást. (Kennedy elnök ekkor hirdette meg az eredetileg a Holdért folyó űrversenyt.) Az UR-700 a szintén csak tervezett amerikai Nova rakéta szovjet megfelelője volt. (Így a Szovjetuniónak három emberes holdprogramját három különböző rakétával valósították volna meg, összesen tizedannyi pénzből, mint az amerikaiak. A három rakéta: a Proton, az N-1 és az UR-700.) Az UR-700M két indítással állította volna pályára Föld körüli pályán történő összeszerelés céljából a mintegy 1400 tonnás Mars-űrhajó egységeit. 1972-ben a szovjet kormány illetékes bizottsága áttekintette az UR-700M-re és az MK-700 űrhajóra vonatkozó előzetes terveket. Ezt követően a bizottság úgy döntött, hogy évtizedes készülődés és több tízmilliárd rubel beleölése után határozatlan időre elhalasztja a Mars-utazással kapcsolatos tervezéseket. De ugorjunk vissza három évet az időben! Cselomej harmadmagával a MEK űrhajó tervezésének befejezéséhez közeledett. Ekkor már igen elhidegült volt a viszony a konstruktőrök között, talán szakmai féltékenységből. Cselomej megkezdte a MEK továbbfejlesztett változatának, az 1400 tonnás MK-700 űrhajónak a megtervezését. Több jelentésben az űrhajót az Aelita kódnév alatt szerepeltették. Az áttervezésre azért volt szükség, mert a számítások szerint optimális esetben, egy, legfeljebb két dokkolásra nem kell sort keríteni az űrhajórendszer megépítésekor. Cselomej ezért korábbi UR-700-as hordozórakéta-terveit úgy módosította, hogy azokkal indításonként 300-800 tonna hasznos terhet lehessen alacsony Föld körüli pályára állítani. Az egyik lehetőség szerint két indításból, egyenként 750-800 tonna teher pályára állításával, egy dokkolással építették volna meg az űrhajót, a másik szerint három indítással, egyenként 480-520 tonnával, két dokkolással érték volna el ugyanezt. (Később Cselomej áttervezte az MK-700 terveit, 900-1000 tonnát érve el, ami lehetővé tette, hogy a b variáció szintén két indítást igényeljen.) Az MK-700 űrhajó kicsinyített mása A misszió során az űrhajó Mars körüli pályára állt volna, leszállást hajtott volna végre egy „Mars-komp”, majd néhány napos munka után újra összekapcsolódtak volna az egységek. Ezután jött volna a Földre való visszatérés. Az Egyesült Államok 1969-ben megelőzte a Szovjetuniót a Holdért vívott versenyben, sőt, mondhatni legyőzte. A szovjeteken szinte csak a Mars-expedíció segített volna. Ekkor azonban egyre nagyobb fékező hatások lassították a megvalósítást, ami végül az 1972-es leállásig vezetett. A kutatók, majd a politikusok ugyanis felismerték: A Mars-program határozatlan időre történő elhalasztása ellenére a kutatások nem álltak le. Több, az űrben e célra hasznosítható atomreaktor tesztpéldányát építették meg. Az 1970 és 1988 közötti 30 tesztből egy sem végződött kudarccal. Viszont talán nem érdemtelen, hogy a Mir űrállomás moduljainak tervezésekor az Aelita Mars-űrhajó egyes moduljainak terveit is felhasználták. Cselomej tervezett egy 250 tonna tömegű űrhajót is, két éves küldetéssel, melynek feladata csupán a Mars melletti elhaladás lett volna. Ezzel felidézte Makszimov korábbi gondolatait egy leszállás nélküli misszióról. Az űrhajó indítására 1974-ben nyílt volna lehetőség, a pályára állítást UR-900 hordozórakéta vagy az UR-700M módosított változata segítette volna. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Oroszország is a Marsra tart (1. rész)
Korszerű Mars-program?
Oroszország is a Marsra tart (2. rész)
A szovjetek első tervei
Oroszország is a Marsra tart (3. rész)
Elhaladás a Mars mellett
Oroszország is a Marsra tart (4. rész)
Atommeghajtás és Mars-vonat
Oroszország is a Marsra tart (5. rész)
MEK – a mesteri terv
Oroszország is a Marsra tart (6. rész)
Az N-1M hordozórakéta
Oroszország is a Marsra tart (7. rész)
Az Enyergija vállalat atomreaktorai a világűrben
Az Aelita űrhajó részletes leírása
A szovjet Mars-program érdekessége 1988-ig, amikor is áttértek arra a tervre miszerint a bolygóközi egység napenergiával működjön, az igen nagy energiát biztosító nukleáris energiaforrás volt. Mindeddig ez volt az Enyergija óriás stratégiája hosszú távú űrrepülések energiaellátásának biztosítására. Ez tette szükségessé egy nagy energiájú nukleáris erőmű (NPP) kifejlesztését. Az erőmű lítium-niobium technológián alapult.
