Még el sem kezdődött a vágyaik szerint mesés üzlet, máris felvásárolták az űrbányászatra létrehozott mindkét céget.
Úgy tűnik véget ért az űrtevékenység történetének egyik legrövidebb és legeredménytelenebb fejezete.
Az elmúlt évtizedben az amerikai piacon megjelenő startup cégek közül a leghosszabb távú és a legnagyobb szabású terveket azok dédelgették, amelyek az űrbányászatban szerettek volna busás jövedelemre szert tenni. Miközben az űrturizmusra létrehozott cégek bő évtizede küzdenek azért, hogy végre felemelkedjenek a földről, az esetükben az üzleti modell világos, és a Blue Origin vagy a Virgin Galactic eredményeit tekintve talán már a siker is karnyújtásnyira van. A kis műholdas távérzékelő és a széles sávú hírközlési szolgáltatásokra alapított cégek szépen alakulnak, és várhatóan oly mértékben megnövelik a hordozóeszközök iránti igényeket, amire senki sem számított. Ezzel szemben úgy tűnik, a kisbolygóbányászatra alapított cégeknek még türelemmel kell várniuk, mire kifejlődnek a szükséges technológiák, amelyekkel ki tudják vonni az illékony anyagokat a kisbolygókból, majd megtalálják az így kitermelt anyagok űrbeli hasznosításának a lehetőségét. Ezt a helyzetet tekinti át a Space Review portálon Jeff Foust főszerkesztő.
Az előre látható akadályok ellenére már néhány éve megalakult az első két cég a kisbolygók kincsinek megszerzésére. A Planetary Resources 2012-ben jelentette be tekintélyes befektetők támogatásával megvalósítani kívánt terveit a kisbolygó-bányászati rendszerek létrehozására. Háromnegyed évvel később a Deep Space Industries (DSI) hasonló terveket jelentett be. Utóbbiról Jeff Foust már 2013 elején „Kisbolygóbányászat: fellendülés vagy lufi?” címmel írt a Space Review portálon (lásd lent). Most, hat év elteltével úgy látja, hogy az akkor címében feltett kérdésre egyértelműen a „lufi” a helyes válasz. Mindössze két hónap leforgása alatt mind a két említett céget felvásárolták más cégek, így a Naprendszer gyümölcseinek betakarítására szőtt ábrándjaikat egyelőre parkolópályára kell állítaniuk – talán véglegesen.
Idén január 1-jén jelentették be, hogy a DSI-t felvásárolta az űreszközök gyártásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Bradford Spacevállalat, amely egy amerikai befektetői csoport, az American Industrial Acquisition Corporation tulajdonában áll, de Európában is vannak telephelyei. Egyik fejlesztésük az ECAPS hajtómű-rendszer, amely nem mérgező hajtóanyaggal működik. Ugyanakkor a DSI kifejlesztette saját, nem mérgező hajtóanyagú hajtóművét, a Cometet. A Bradford úgy látta, hogy a Comet „jól kiegészíti” az ő ECAPS rendszerüket, ami a felvásárlás mellett szólt. (A kijelentést persze úgy is értelmezhetjük, hogy jobb egy bekebelezett cég, mint egy potenciális konkurens… – B.E.) Mindenesetre tény, hogy a tavaly decemberben Falcon–9-cel pályára állított 64 kis műhold közül négy a Comet, három az ECAPS hajtóművet használta/használja. Emellett a Bradford megszerezte a DSI ügyfélkörét és megrendeléseit, gyártó csapatát, továbbá betette a lábát a Szilícium-völgybe, mert eddig csak Európában voltak erősek a pozícióik.
A DSI emellett az Xplorer műholdbuszt is fejlesztette, amelyet a távoli világűrbe indítandó küldetéseknél, többek közt a kisbolygóbányászatban kívántak használni. A Bradford igazgatója kijelentette, hogy folytatják az Xplorer fejlesztését. A felvásárlás tehát az üzleti világban szokványos lépésnek tekinthető.
A Deep Space Industriest eredetileg a kisbolygóbányászatra hozták létre, ennek ellenére inkább kisműholdas fejlesztésekre koncentrálták erőiket – egészen a cég felvásárlásáig. (Kép: Bryan Versteeg / Deep Space Industries)
Sokkal kevésbé szokványos azonban, ami a Planetary Resources esetében történt. A céget a ConsenSys nevű vállalat vásárolta fel, amely szoftverfejlesztéssel foglalkozik, azon belül elsősorban blokklánc rendszerek létrehozásával. A ConsenSys munkájába különböző projektekkel mintegy három tucat cég kapcsolódik be, az azonban egyelőre nem világos hogyan lenne a kisbolygóbányászat beilleszthető a szoftverrendszerek fejlesztésébe. Erre vonatkozóan Foust csak egy meghatóan szép és semmitmondó szóvirágot idéz Joe Lubintól, a ConsenSys alapítójától: „Ez az űrtevékenység demokratizálásába és decentralizációjába vetett hitünket tükrözi, annak érdekében, hogy egységbe kovácsoljuk fajunkat és ezáltal kihasználjuk az emberiség eddig rejtve maradt lehetőségeit”. (Fennkölt gondolatok, de ha egy cég űrszondákat akar kisbolygókhoz küldeni, nem árt, ha inkább a realitások talaján marad. – B.E.)
A Planetary Resources felvásárlásának részleteit nem hozták nyilvánosságra. Az azonban régóta világos volt, hogy a cégnek jelentős pénzügyi forrásokra lenne szüksége. 2017-ben befektetőket kezdtek keresni, hogy „jelentős, globális bányászati céggé” fejlődjenek, ám próbálkozásaik kútba estek. Emiatt 2018 elején jelentős elbocsátásokhoz voltak kénytelen folyamodni, így a cég felvásárlásakor a ConsenSys összesen két embert vett át a cégtől, Chris Lewicki elnök-vezérigazgatót és Brian Israel általános tanácsadót. Jelentős fordulatra a felvásárlás után sem számíthatnak, hiszen maga a felvásárló cég is elbocsátotta saját alkalmazottainak 13 százalékát és más területeken is csökkentette kiadásait.
Eközben a DSI részéről „nem zárták ki teljesen” az elvi lehetőségét annak, hogy fenntartják érdeklődésüket a kisbolygóbányászat iránt. A Bradford igazgatója szerint azonban ehhez még sok problémát kell megoldani, és ha ez sikerülne, akkor talán a Bradford színre léphet ezen a területen. Kijelentésében azonban túl sok volt a talán, szóval ne vegyünk mérget arra, hogy így is lesz.
(Beigazolódott tehát a Space Review idézett és portálunk korábban kifejtett pesszimizmusa. Nem kell ezen meglepődni, hiszen az álmoskönyvek szerint sem egészséges ötlet illegális tevékenységre céget alapítani. A kisbolygóbányászat illegális voltát korábban kifejtettük, nemrég egy bányászati szakértő véleményét ismertettük, mely szerint a bajt csak tetézi, hogy a tevékenység ráadásul gazdaságtalan is. A befektetők nyilván túlélik a veszteséget, a lufi haszonélvezői dörzsölhetik a markukat és új ötletekkel állhatnak elő. A kedélyek a sajtóban is lenyugodhatnak, mi pedig lezárhatjuk az űrtevékenységnek ezt a rövid, de kudarcra ítéltetett fejezetét. – B.E.) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Nemcsak illegális, gazdaságtalan is
Az amerikai űrhaderő terve
Luxemburg az élre törne
Interplanetáris kapzsiság
Divatossá válik a kisbolygóbányászat
Kipukkadt a kisbolygó-bányászati lufi (The Space Review)
Kisbolygóbányászat: fellendülés vagy lufi? (Asteroid mining boom or bubble?, The Space Review, 2013)
Bradford Space
Gschwindt András gondolatai az ESA nanoműholdas projektjével kapcsolatban.
