Gschwindt András gondolatai az ESA nanoműholdas projektjével kapcsolatban.
2012-ben, a Masat-1 startelőkészítése idején figyeltem fel a 2011-ben indult QB50 projektre. Ötven műhold 200–400 km magasságban vizsgálja a Föld környezetét. Csoportban repülve képesek lesznek a termoszféra felső részének finom struktúrájáról értékes adatokat szolgáltatni. Elsőként. Mindez oktatási keretbe téve, egyetemek bevonásával, két CubeSat egységkockányi (2U) méretű műholdakkal. Pénz EU alapokból, ESA támogatással és saját forrásból. Az utóbbi riasztott el, hiszen akkor elég nagy küzdelmem volt a Masat-1 startköltségeit szponzoráltatni.
50 helyett 36
23 országból 18 egyetemnek és további intézményeknek sikerült a 36 műholdat elkészíteni. Minden kontinensről voltak jelentkezők. A koordináló a belga Institute von Karman de Dynamique de Fluids volt. A mérőműszerek egységesek, a műholdak a 2U méreten belül saját konstrukciójúak voltak. 2014-ben két „előfutár” jellegű műhold is felkerült, de egyik adását sem sikerült vennünk. Megjegyzem – a „beharangozás” szerint – rádióamatőröket is érdeklő berendezések is voltak a fedélzeten. Tehát az előfutárokat is beleszámítva összesen 38 műhold került pályára a projektben.
A QB50 műholdjai közül 28-at a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) helyeztek pályára 2017-ben, további nyolc egy indiai PSLV rakétával indult 2017. június 23-án. (Kép: QB50.eu)
A pályára juttatás nehézségei
A két előfutárt még felvitte egy orosz/ukrán Dnyepr rakéta, de a 36-ból álló együttesnek, melynek egyszerre kellett volna felkerülni, csoportban repülni, nagyon nehezen sikerült hordozót találni. Végül az ISS japán kidobójával, két lépésben 2017 közepén 28 műhold 400 km magasságú, 51,6°-os hajlásszögű pályára került. A várható élettartam 1–2 év. A maradék 8-at az indiai PSLV hordozórakéta vitte 500 km-es poláris pályára. Kicsit magasabbra, mint ahova tervezett volt, de idővel majd „lejjebb jönnek.” Van rá vagy 10–15 évük.
Eredmények
Böngészve az interneten a különböző forrásokat, meglepő adatokat találtam. A 28 műholdból 6 meg sem szólalt. 2017. augusztus végén a maradék 22-ből 14 a platformjaik, 7 a műszereik beállításával volt elfoglalva. Egy (!) szolgáltatott rendszeresen, használható adatokat. A PLSV által felvitt 8-ból 1 meg sem szólalt. Három a platformjuk, másik 3 a műszereik beállítását végezte. Egy, az InflateSail a fékező rendszerét üzembe helyezte, megfelelően működött.
Az InflateSail sikeresen tesztelte a felsőlégköri fékeződést meggyorsító „vitorla” kibontását. (Fantáziakép: University of Surrey)
Hogyan mérhető és ki méri meg a szellemi profitot?
Az adatok szerint 8 millió euró került a projektbe. Ebben a saját hozzájárulások nincsenek benne. A hivatalos közlemény szerint 300 egyetemi hallgató és 50 professzor került közelebb az űrhöz, az űrtechnológiához. Nem olvastam sehol arról, hogy mennyire teljesült az eredeti célkitűzés. A kedves olvasóra bízom ennek megítélését.
Egy biztosan látszik, maradt még mérni való a termoszférában. 2019 végén lesz a projektet minősítő konferencia. Addig a műholdak nagy része már nem lesz a pályán.
Dr. Gschwindt András Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
c. egyetemi docens, BME
Harmincegy műhold Indiából
Légkörkutató CubeSatok
Kockák az űrben – merre és hogyan tovább?
Hogyan tovább, kis műholdak?
Olcsó CubeSatok
A QB50 projekt honlapja
Ez a mottója a népszerű Star Trek sorozatnak, de arra a kérdésre már nehezebb választ találni, hogy hol kezdődik?
