Örömmel olvastam a felhívást, mely szerint a téma az űrorientált mérnökképzés lesz. Űrmérnök… jól hangzó szó.
A műegyetemi oktatáshoz kapcsolódva, a múlt század hatvanas éveiben, lelkes hallgatók kezdeményezésére indult a hazai űraktivitás egyik ága. Az oktatáshoz az Interkozmosz (IK) tagságunk után, a hetvenes években, a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéken megalakult Űrkutató Csoporton keresztül kapcsolódott. Azóta, különböző változatokban megmaradt. A csoportot több mint negyven éven keresztül vezetve, alkalmam volt az Űrtechnológia oktatás különböző szakaszait követni.
A klasszikus módszer
A szovjet vezetésű IK együttműködésben készülő műholdakhoz különböző részegységeket fejlesztettünk, teljesítve az űrbe kerülés feltételeit. Az érdeklődő és érdeklődővé tett hallgatók egyetemi feladataik közé iktatva, annak részévé téve kerültek a fejlesztésekkel kapcsolatba. A fejlesztések meghatározó személyei egyetemi oktatók, kutató státuszban lévő mérnökök voltak. A szovjet, politikai nyomásra biztosított hazai támogatás meglehetősen stabil volt. A munkák mindvégig hallgatók bevonásával zajlottak. A végzett mérnökök többsége, a Csoportban maradtak kivételével, életében nem került kapcsolatba a plusz tudásként kapott űrtechnológiával. Tantermi oktatásba, önálló tárgyként, a 90-es években sikerült bevinni.
A nagy törések
A sikeres amerikai Holdra szállást követően az USA az Apollo fejlesztésben dolgozó mérnökök számát 420 ezerről 190 ezerre csökkentette. Az alapjáratba tett űr irányú fejlesztések biztosítani tudták a Holdra szállással elért, a szovjetekkel szembeni amerikai előnyt. Az ezredfordulóra mérnökhiány jelentkezett. Alapvetően nem a klasszikus oktatás hiánya okozta a gondot. Az ok az űr iránti érdeklődés csökkenésében jelentkezett. Berobbant a számítástechnika, informatika, robotika elszívó hatása.
Hazai hatása a „post-Apollo” jelenségnek nem volt, helyette a 90-es évektől a „post-Interkozmosz” jele jelentkezett, és tartott több mint húsz éven át. Műegyetemi hatása korábban, már 1986-tól érződött. Ebben az időszakban a Csoport jó, „húzó” mérnökei jelentős számban, legálisan külföldre távoztak. Drasztikusan csökkent a hazai, űrkutatásra fordított támogatás is. Nevezhetnénk „post-Halley” hatásnak is. Hátterét vesztette az űrtechnológiai oktatás, megszűnt a hazai elhelyezkedési lehetőség.
Az érdeklődés felkeltése
Az USA-ból indult. Szellemi atyja Robert Twiggs professzor volt, aki a CubeSatok bevezetésével megtörte az egyetemi hallgatók érdektelenségét. Alapelve ma is jól működik: egy teljes kisműholdfejlesztés végigvitele egyetemi keretek között. A 10 cm élhosszúságú kocka azóta világsiker lett. Hatására fellendült a fiatalok érdeklődése az űrbe kerülő berendezések fejlesztése, azok űrbe kerülése, majd működésük követése iránt. Ez az érdeklődés jelenleg is tart, biztosítva az űrtechnológia alkalmazását végző cégek mérnökutánpótlásának húzó részét. Az egyetemi orientáltság kiszélesedett, kilépett a tantermi keretből. Ma már a profi világ is felismerte jelentőségét, és széles körben alkalmazza.
Hazai hatás
Áttörve a „takarék lángra” tett hazai űrtechnológia fejlesztéseket, ismét a Műegyetem jelentkezett kiugró aktivitással, amikor az ESA-mentes légkörben oktatók, hallgatók összefogásával megszületett Masat-1, az első hazai CubeSat. Nevezhetnénk az amerikai Twiggs keltette motiváció hazai megjelenésének. Melléktermékként – nem kis részben a médiában keltett „kiáltások” hatására – beléptünk az ESA-ba.
A hazai oktatás helyzete
A Masat-1 sikere után megmaradt a klasszikus, tantermi oktatás, és a mellé tett, űrhöz kapcsolódó részegységfejlesztésébe történő hallgató-bevonás. Bizonyos vonatkozásban nevezhetnénk a duális képzés egyik megvalósítási formájának. Meglátásom szerint a hallgatók részéről az űrtechnológia tárgyak felvétele gyakran nem mindig a téma iránti érdeklődést tükrözi, hanem a gyorsan és hamar megszerezhető kreditpont az ösztönző. Ez nem csak hazai jelenség. Ebből kitörni, a mérnökoktatás színvonalát emelni meglehetősen nehéz. Más a helyzet a kis műholdak gyakorlatban is követhető fejlesztése témájában. Ezen a területen az érdeklődés erős, az elmúlt évek tapasztalatai alapján az oktatásba történő bevonása, mint motivációt fokozó tényező is jól működik (TDK, diplomaterv, önálló labor).
A motiváltság oktatáson belüli erősítése
A Masat-1 fejlesztésében meghatározó volt a fejlesztők rendkívül erős elszántsága. Ez volt a húzó erő. Amikor űrmérnökképzésről gondolkozunk, nem szabad elfelejteni az érdeklődést fokozó, mozgató erő biztosítását. Ez lehet a biztos, jól fizető jövőkép és az érdekes szakmai munka, vagy mindkettő. Erre jó példa a Műegyetemen, a Masat-1 folytatásaként zajló kisműholdfejlesztés (SMOG-P, SMOG-1, ATL-1). Ennek keretében sikerült az oktatás színvonalát lényegesen emelni úgy, hogy a végzett hallgatók érdeklődése az űrbe kerülő berendezések fejlesztése iránt nőtt. Végzés után szinte mindegyikük ezen a területen helyezkedett el, sőt Masat-1 alapra támaszkodva, megszületett az első magáncég, a C3S.
Sajnálom, hogy ezen oktatási forma nem került bemutatásra a 2018-as Űrakadémia keretében, mint a jövő űrmérnökképzés leghatásosabb módja. A vállalatokhoz kikerülő mérnök nem vihet magával minden területre kiterjedő szakmai tudást. A rá háruló feladatok végzéséhez szükséges részismeretet gyorsan megtanulja. Ez az a plusz, amit magával kell vinni az egyetemi tanulmányaiból.
A 45 kg tömegű, a kínai Harbin Institute of Technolgy hallgatóinak bevonásával készített DSLWP-1A műhold felépítése.
Érdekes megfigyelni Elon Musk stílusát. Nagyon fontos tényezőnek tartja munkatársai kiválasztásánál az erős érdeklődés meglétét. Figyelemre méltó példa még a fentiek alátámasztására Kína Hold-kutatási törekvése. A Hold körül keringő két kis űrszonda mindegyike (DSLWP-A1 és -A2) olyan telemetria rendszert is alkalmaz, melyet kínai iskolák és bármely ország rádióamatőrjei is szabadon vehetnek. A sikeres vételt és dekódolást szép képeslappal nyugtázzák (PR melléktermék). Súlyozza részükről a kíváncsiság szerepének fontosságát az a tény is, hogy Kína CubeSat konferenciát rendez, ötletpályázatot ír ki, és a győztest ingyen starttal jutalmazza.
A Hold körül keringő egyik DSLWP szonda 12 m átmérőjű parabolaantennájának primér sugárzóját méri Hu Csaozsan (Hu Chaoran) hallgató.
Az érdeklődés korai életkorban való felkeltése
Mindenképpen az egyetemi évek elé kell, hogy kerüljön. Ezt a célt szolgálja a világméretűvé nőtt CanSat program. Hazánkban 2018-ban, elsőre űrtechnológiai vonatkozású sikerrel indult. Kellő támogatás esetén bízhatunk a folytatásban. A Műegyetemhez kötődés jó alapot ad a fiatalok motiváltságának növeléséhez. Nem hagyhatjuk ki a középiskolai tanárok bevonását, érdeklődésének felkeltését, fenntartását! Amennyiben ezen a téren nem lesz változás, megbukhat az űrmérnök előképzés ezen ága.
Az anyagi háttér biztosítása
Az oktatás támogatása nem térül meg belátható időn belül. Ez is lehet oka a támogatás késésének. A magántőke bevonása segíthet, ha ezt sikerül tudatosítani azokban a vállalatokban, ahol jól képzett mérnököket várnak. A piac kiszélesedett. Tévedés azt hinni, hogy a hazai képzés teljességéhez ESA támogatásra pályázhatunk. Örvendetes az új körülmény, hogy a Műegyetem vezetése az egyetemen készült kis műholdak startköltségeinek fedezéséhez jelentős támogatást biztosított. Ezzel nagymértékben segíti az űrtechnológia oktatást. Az ATL-1 magánpénzből épülő műhold oktatásba integrált fejlesztése is jelentős segítség.
Összefoglalva: ha a jövőben hatékony űrmérnökképzést szeretnénk, előtérbe kell helyeznünk az érdeklődés, kíváncsiság folyamatos és széleskörű fenntartását.
Dr. Gschwindt András Kapcsolódó cikkek:
c. egyetemi docens
Űrakadémia 4.0
Gondolatok a hazai CanSat aktivitásról: múlt, jelen, jövő
Újabb magyar műhold készül magánvállalkozásban
Holdi adatátjátszó szonda
Minden országban gond az űrkutatás területére a jól képzett, erősen motivált mérnökutánpótlás biztosítása. 
