Van egyetlen egy érv, ami valóban megalapozottá teszi az Orion űrhajó megalkotásának folytatását. Azonban felmerül a kérdés, hogy feltétlenül szükséges-e állami hordozóeszközt fejleszteni hozzá. Úgy gondolom, hogy nem.
Egy vendégkönyvi bejegyzésben fejtette ki gondolatát Kovács Balázs olvasónk, miszerint az Orion hasznos tartaléknak bizonyulhat abban az esetben, ha a magánszektor mélyebb világűrrel kapcsolatos tervei közül, szerencsétlen fordulatok eredményeként, egy sem válik valóra. El kell ismernem, hogy igaza van: egy ilyen helyzetben valóban jól jöhet egy amerikai állami űrhajó, hogy az emberiség végre-valahára biztosan kilépjen az alacsony Föld körüli pályáról. Viszont úgy gondolom, hogy ez az állami űrhajó minden további nélkül indulhat kereskedelmi hordozórakéta vállain a világűrbe. Az alacsony költséghatékonyságú, nehézkes, pazarló és szinte tisztán foglalkoztatáspolitikai szempontok alapján felvázolt hordozóeszköz, a Space Launch System (SLS) nem fog semmi olyan valóban új eredményt megtestesíteni, ami miatt indokolt volna a fejlesztése. Sőt, végeredményben káros is, mivel jobb eszközök fejlesztésének támogatása elől veszi el a meglehetősen szűkre szabott fejlesztési forrásokat.
Amennyiben minden a tervek szerint alakul, már idén debütálni fog egy olyan kereskedelmi hordozórakéta, amely ötször jobb költséghatékonysággal fog rendelkezni, mint az SLS, teljesítménye pedig elegendő ahhoz, hogy az emberiség kilépjen az alacsony Föld körüli pályáról személyszállító űreszközeivel. Az már csak hab a tortán, hogy teljesen újonnan, a huszonegyedik században lett megalkotva minden részegysége, továbbá hogy a legmodernebb rakétaépítési filozófián nyugszik a dizájnja, valamint továbbfejleszthető is lesz. Gondolom, ezek után mindenki számára egyértelmű, hogy a Falcon Heavy rakétáról beszélek. Ez a hordozó az első számú jelölt.
A nehézsúlyú sólyom indulása. A dolgok jelenlegi állása szerint ebben az évben már valódi képeken is láthatunk ilyet. (Fantáziakép: SpaceX)
Természetesen nem csak a SpaceX képes jó hordozórakétát fejleszteni. Megfelelő fejlesztési támogatás biztosítása mellett például a Boeing is képes volna előállni egy olyan hordozóeszközzel, ami tudná hozni a Falcon Heavy teljesítményét, vagy akár még többet is, nem sokkal magasabb áron. A Delta-4 rakétacsaládhoz kifejlesztett műszaki megoldások továbbfejlesztésével létre lehetne hozni a Delta-5 hordozórakétát. Legfontosabb követelmény a human rated kategóriába való besorolás. (Az e kategória által megkövetelt műszaki többlet ahhoz szükséges, hogy emberszállító űreszközöket indíthasson a rakéta.) Az ehhez szükséges továbbfejlesztések megejtése után, az 5 méter átmérőt meghagyva, a hordozórakéta hosszát és a hajtóművek darabszámát megnövelve lényegesen növelhető a Delta-4 jelenleg érvényes teljesítménye. Amennyiben a rakétarendszer Heavy változatához kifejlesztik a SpaceX legújabb üdvöskéjén már szereplő üzemanyag-kereszttáplálást, egy potenciális Delta-5 Heavy akár még felül is tudná múlni teljesítmény tekintetében a Falcon Heavy-t. Természetesen a költséghatékonyság is nagyon fontos szempont. A műszaki megoldások és a gyártási folyamat fejlesztésével csökkenthető a rakéta előállítási és indítási költsége, ami megfizethetőbbé tenné a hordozóeszköz használatát. A második jelölt tehát a potenciális Delta-5 rakéta.
Delta-4 Heavy indul. Tovább lehetne fejleszteni egy Delta-5 Heavy hordozóvá, ami sokkal jobb megoldás volna a jövő számára, mint a Shuttle alapú SLS dizájn. (Kép: Ben Cooper / LaunchPhotography.com)
Mit kellene csinálni? Az SLS-re elkölteni szándékozott pénzek egy részéből fejlesztési támogatást teremteni, és pályáztatni rakétagyártó vállalatokat mintegy 75 tonna alacsony Föld körüli pályára érvényes teljesítményű hordozórakéta megalkotására. A fejlesztési költségek egy részét a magánbefektetők fizetnék, a maradékot pedig az állami támogatás fedezné. Természetesen, az adófizetők pénzéért cserébe a NASA komoly ellenőrzést gyakorolna a fejlesztések felett.
Amint pedig a hordozórakéták elkészülnek, legalább két rakétarendszernek folyamatos megrendelés állna rendelkezésére, az Orion űrhajó alacsony Föld körüli pályán túlra való indításának formájában. (A megrendelt indítások felét az egyik, felét a másik versenyző vállalat kapná.) Tehát a Lockheed Martin által állami pénzen épített, állami tulajdonba kerülő, és a NASA által, a gyártó bevonásával üzemeltetett űrhajó nem állami fenntartású, hanem kereskedelmi hordozórakétával indulna a világűrbe. Számomra ez a megoldás a Space Launch System valódi alternatívája.
Kapcsolódó cikkek:
A szenátus rakétája (1. rész)
A szenátus rakétája (2. rész)
A szenátus rakétája (3. rész)
SLS: Lehetne jobban is csinálni!
SpaceX: a holdutazás előszobájában
Falcon Heavy-vel a Marsra
Falcon Heavy-vel a Marsra II.
SpaceX: Lesz még nagyobb!
Amikor majd húsz év távlatából visszatekintünk a 2012-re, az első Space Shuttle nélküli évre, egyértelműen láthatjuk majd, hogy a Shuttle leállása csupán annyi változást hozott a NASA űrhajózása számára, hogy az egyik zsákutcából átkerült egy másikba.
