A most induló évben számos mérföldkő várható az űrtevékenységben. Hagyományos januári előretekintésünket idén is az emberes űrrepüléssel kapcsolatos tervekkel kezdjük.
Hűséges olvasóink számára nyilvánvaló lehet, hogy több olyan fontos téma is van, amely már nem először tér vissza az év eleji beharangozóinkban. Hogy most is említést teszünk róluk, az azért van, mert az eredeti elképzelésekhez képest jókora késéssel valósulnak meg. Ez persze nem ritka jelenség az űrkutatásban, különösen akkor, ha a programok elég összetettek. Ilyenkor akár műszaki, akár finanszírozási problémák hátráltathatják a folyamatot, olykor évekig is.
Ilyenre példa az amerikai SpaceX magáncég Falcon Heavy nehézrakétájának fejlesztése. Ha minden igaz, a nagyon leegyszerűsítve három Falcon-9 egyesítéséből létrejövő hordozórakéta bemutatkozó startjára 2018 januárjában végre sor kerülhet a floridai Kennedy Űrközpont 39A jelű indítóhelyéről. A Falcon Heavy terveiről már 2016-os és 2017-es beharangozónkban is említést tettünk. Azért került most az emberes űrrepülésről szóló részbe, mert – bár a kockázatosnak számító első próbaútra nem visz magával hasznos terhet, pláne nem űrhajósokat –, a későbbiekben embereket szállító űrhajók indítására is alkalmas lehet a Hold vagy akár a Mars felé. Mindez azonban nem biztos, hogy 2018-ban meg fog valósulni, akárhogyan is sikerül majd a januári bemutatkozás. Bár korábban volt róla szó, hogy a SpaceX két fizető utassal, és a szintén 2018-ban debütáló Dragon-2 űrhajóval egy Holdat megkerülő űrrepülést tervez 2018-ra, de nem lepődnénk meg, ha erről a tervről a 2019-es beharangozónkban is említést tennénk majd... Mindenesetre ha beüzemelik, a Falcon Heavy lesz az emberiség legnagyobb teljesítményű működő hordozórakétája 2018-ban. Annál is inkább, mert a NASA fejlesztette SLS (Space Launch System) most már hivatalosan sem lesz kész 2019 előtt.
A SpaceX Falcon Heavy hordozórakétája első példányának előkészítése a floridai szerelőcsarnokban, 2017 decemberében. A vízszintes helyzetben fekvő rakéta alján jól látható a 3 × 9 darab Merlin-1D hajtómű fúvókája. (Kép: SpaceX)
Egy másik késlekedő, de 2018-ban várhatóan már tényleg megvalósuló, az Egyesült Államokban az űrrepülés jövőjét alapvetően meghatározó program a magánfejlesztésű űrhajók alkalmazása a Nemzetközi Űrállomás (ISS) személyzetének szállítására. Az alacsony Föld körüli pályát elérni és az ISS-hez csatlakozni képes űrhajókat a SpaceX és a Boeing készíti. Mind az előbbi Crew Dragon (Dragon-2), mind az utóbbi Starliner (CST-100) űrhajója ebben az évben végezheti első próbarepülését. Ha a tesztek során minden jól alakul, 2018-ban akár már az első emberes repülések is megtörténhetnek a magáncégek által, de a NASA támogatásával épülő típusokkal. Amerikai űrhajósok 2011, az űrrepülőgépes korszak vége óta csak orosz Szojuz űrhajókkal utazhatnak az ISS-re. Ezen a helyzeten változtatna, ha szolgálatba állnának és megbízhatóan működnének a SpaceX és a Boeing amerikai gyártású, az USA területéről indítandó űrhajói.
Az új évben is teljes gőzzel folytatódik a Nemzetközi Űrállomás programja. A régi és az új év fordulójának idején 6 főből álló nemzetközi legénység – három amerikai, két orosz és egy japán űrhajós – teljesít szolgálatot az égi laboratórium fedélzetén, az 54. számú állandó személyzet tagjaiként. A 2018-as legénységváltásra tervezett Szojuz űrhajók listája, a várható indítási időpontok és az utasok névsora a következő:
Az egész 2017-es év elmúlt anélkül, hogy női űrhajós indult volna az ISS-re. 2018-ban ez nem így lesz, először az 1970-es születésű amerikai Jeanette Epps révén... (Kép: NASA / JSC / Robert Markowitz)
...majd az év vége felé az 1976-ba született Serena Auñón csatlakozik az űrállomás személyzetéhez. (Kép: NASA / JSC)
Az ISS űrhajósainak ellátásához, az alkatrészek, berendezések, kísérleti eszközök utánpótlásához rendszeres „teherjáratok” lesznek 2018-ban is. Oroszországból Progressz teherűrhajók (a februárra, júniusra, illetve októberre tervezett MSZ-08, -09 és -10 jelűek), az Egyesült Államokból Cygnus (OA-9E és -10E) és Dragon (CRS-14 és -15) teherűrhajók indulnak. Az utóbbi típus alkalmas a leszállásra és rakomány visszahozatalára, az előbbiek dolguk végeztével megsemmisülnek a sűrű légkörben. Ahogyan a japán HTV (Kounotori) is, amelyből idén ismét várható egy példány repülése, a HTV-7 útját augusztusra ütemezték be.
Az indítási naptárban egyelőre dátum nélkül, 2018 negyedik negyedévénél szerepel az ISS új orosz tudományos kísérleti modulja, a Nauka (Multipurpose Laboratory Module, MLM) pályára állítása. A modul felbocsátása hosszú évek úta várat magára. Ha indul, Proton hordozórakétával jut majd a világűrbe Bajkonurból.
Kínában már tervezik saját űrállomásprogramjuk újabb nagy lépését. Talán már az idei év vége előtt indulhat ugyanis a Tienho-1 (Tianhe-1), a modulrendszerű új kínai űrállomás első egysége. A hordozóeszköz egy Hosszú Menetelés-5 rakéta lesz, a starthely a Hajnan (Hainan) szigetén fekvő Vencsang (Wencshang). Amíg az új űrállomás kiépítése meg nem indul, nem várható emberes űrrepülés Kínából. Az űrállomáshoz 2022-ig még további két egységet csatlakoztatnak.
Minisorozatunk következő, második részében a bolygóközi űrszondás programokat, a befejező részben 2018 érdekesnek ígérkező új műholdjait tekintjük át. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi várható 2017-ben? (1. rész)
Mi várható 2017-ben? (2. rész)
Csúszik a SpaceX Mars-programja
Repíts el a Holdig!
Érkezhetnek a magánűrhajók
Az új Dragon sem rakétákkal ér földet
Hivatalos: jövőre eggyel kevesebb orosz az ISS-en
Elválás
Mi várható 2018-ban? (2. rész)
Mi várható 2018-ban? (3. rész)
Az űrrepülés 2018-ban (Wikipedia)
Űrnaptár (NASA JPL)
Az olaján gazdagodott Egyesült Arab Emírségek vezetése azt tervezi, hogy 5 éven belül űrhajóst küld a Nemzetközi Űrállomásra.
