Öreg Almaz nem vén Almaz?

Egy második esélyt kaphat az űrbe jutásra a hidegháború idejéből itt maradt két szovjet űrállomásmodul – talán...

A két Almaz egységet január elején már el is szállították Man szigetére, ahol az Excalibur Almaz nevű kezdő űrvállalkozás rendezte be székhelyét. A cég műszaki vezetője nem más, mint Leroy Chiao, korábbi amerikai űrhajós. A vállalkozás célja, hogy idővel a felbocsátandó modulokat akár űrturistáknak, akár a Föld körüli pályán, súlytalanságban ipari-tudományos kísérleteket végzőknek a rendelkezésére bocsássa.

A kb. 11 m hosszú, 4 m átmérőjű, henger alakú egykori szovjet űrállomásmodulok (a képen a kettő közül az egyik) megérkeznek Man szigetére.

De miért a több évtizede készült és azóta raktárban álló berendezésekkel tervez ilyesmit egy új vállalkozás? Mert szerintük a kipróbált, a gyakorlatban bizonyított műszaki megoldás óriási érték: olcsóbbá és gyorsabbá teszi a programot. Ezért amennyire csak lehetséges, mindent szeretnének felhasználni az Oroszországból megszerzett modulokból. Ezek a szovjet Almaz katonai űrállomásprogram keretében épültek, de végül sosem repültek. Emellett az Excalibur bevásárolt még négy újra felhasználható, visszatérésre alkalmas, eredetileg az Almaz kiszolgálására készült TKSZ visszatérő egységet – köztük azt is, amely annak idején két alkalommal is járt már a Föld körül. Ezek még az Almaz moduloknál is korábban új életre kelhetnek. (Igazából az űrállomásmodulok fenntartása csak hosszabb távon, akkor válna majd gazdaságossá, ha a cég már évente legalább 6 alkalommal tudna űrhajóindításokat végezni a kiszolgálásukra. Addig tehát még bizonyára pihennek néhány évet a raktárban...)

Az űrállomás és a hozzá csatlakozó űrhajó (jobbra) a Föld körül, egyelőre fantáziaképen.

A cég rövidebb távú célja ugyanis fizető utasok űrbe juttatása, rendszeres „járatokkal”. Ehhez persze a régi, többször használatos űreszközökön átalakításokat, korszerűsítéseket kell végezni. Megmaradhat viszont a visszatérést biztosító hővédő pajzs, az ejtőernyők rendszere, a szilárd hajtóanyagú rakétahatóművek, valamit a mentőrendszer, amely egy esetleges indítási balesetnél katapultálja az utasokat. A tervek szerint a többször használatos űreszköz többféle hordozórakétával, a Föld különböző pontjairól is felbocsátható lenne.

Az egykori TKSZ űreszközök 500 kg teher, vagy 3 ember szállítására épültek. Korábban – emberek nélkül – összesen kilenc sikeres repülést és visszatérést hajtottak végre velük. (Kép: Excalibur Almaz)

Az Excalibur Almaz nem kevesebbre is vállalkozna, mint hogy a NASA-nak is felajánlja szolgálatait. Az űrrepülőgépek működtetésének idei megszüntetése után az amerikai űrhajósok egyelőre orosz Szojuzokkal tudnak csak eljutni a Nemzetközi Űrállomásig, de folyamatban van a magánszektor bevonása is a szállításokba. Ha sikerül az amerikai űrhivatallal szerződniük a fejlesztésekre, akkor Chiao szerint akár három éven belül működőképessé tehetők a régi-új űreszközök.

Kapcsolódó cikkek:
Az utolsó Szaljut: 25 éve startolt a Szaljut-7 (1. rész)

Kapcsolódó linkek:
Új űrcég - régi szovjet űrholmival (New Scientist)
Excalibur Almaz honlap
A TKSZ műholdak (Wikipedia)
A TKSZ-ről és az Almazról részletesebben, magyarul (Cydonia blog)