A Tycho Brahe kapszula a HEAT-1X rakéta tetejére szerelve, az első próbaindítás előkészületei során. Az előtérben a Nautilus, amely az indítóplatformot a kijelölt helyre vontatja majd. (Kép: Copenhagen Suborbitals)
Az ötlet Madsen és Kristian von Bengtson fejéből pattant ki, akik egy 19 fős lelkes csapatot gyűjtöttek maguk köré. Mivel nem kereskedelmi alapon szerveződtek, számos szakértő önkéntes munkával segített nekik. A kapszulát a Mercury, Gemini és Apollo űrhajók inspirálták, de a kialakítás azoknál lényegesen egyszerűbb. A rakéta folyékony oxigént és poliuretánt használ a meghajtáshoz. A mostani első teszt alkalmával az indítóplatformot, a repülési tulajdonságokat, a visszatérést, és a majdani utast érő hatásokat szeretnék vizsgálni. Addig nem lehet szó élő emberrel való repülésről, amíg meg nem győződnek a rendszer biztonságosságáról. Ehhez legalább négy hibátlanul végrehajtott tesztrepülést terveznek.
A későbbi pilótáknak az űrhajózás hőskorára jellemző vállalkozó szellemmel kell rendelkezniük. A rakéta csúcsán, mintegy szardíniás dobozba zárva, de a világot körpanorámát biztosító plexiablakon át szemlélve kell teljesíteniük a repülést. Kisebb manőverező hajtóművek és botkormány segítségével tudják változtatni a jármű helyzetét. A repülés „csúcspontja” – a szó szoros és átvitt értelmében is – a mintegy másfél percig tartó súlytalanság lenne.
Madsen szerint a Copenhagen Suborbitals sosem lesz profitérdekelt vállalkozás, de szívesen látnák, ha ötleteiket mások átvennék és továbbfejlesztenék.
Peter Madsen és Kristian von Bengtson, a rakétafejlesztés vezetői. (Kép: Copenhagen Suborbitals)
Frey Sándor
