A NASA bejelentette, hogy egy tudományos műszer építésével járul hozzá a japán MMX szondához, amelynek célja, hogy talajmintát hozzon a Phobosról.
A Japán Űrügynökség (JAXA) 2024-re tervezi a Martian Moons eXploration (MMX) küldetés indítását. A nagyszabású vállalkozáshoz neutron- és gamma-spektrográf építésével csatlakozik David Lawrence vezetésével a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriuma (APL). A MEGANE nevű műszer a Phobos felszínének kémiai összetételét vizsgálja, mérései segítenek a küldetés japán irányítóinak eldönteni, a Phobos mely területéről vegyenek mintát.
Fantáziarajz a Phobos mellett repülő MMX űrszondáról. (Kép: JAXA / NASA)
A nagy teljesítményű hajtóművel, leszállólábakkal és mintagyűjtővel felszerelt szonda Mars körüli pályára áll, megközelíti és „kvázi-keringési pályáról” tüzetesen megvizsgálja a Phobost, leszáll a holdra, belefúr a felszínébe és összegyűjti a kőzettörmeléket (a JAXA szándékai szerint legalább 10 grammot, de lehetőség szerint 100 grammot, kb. 10 cm mélységből). Miután felszáll a gyenge gravitációs terű Phobosról, a Mars körül keringve többször elrepül a Deimos mellett, majd a Föld felé indul, ahová 2029 közepén érkezik meg.
Az ESA Mars Express szondájának bravúros felvétele a Phobosról, háttérben a Mars korongjának részletével. (Kép: ESA / DLR / FU Berlin / G. Neukum)
Az ambiciózus küldetés a két Hayabusa szonda stratégiáját és hagyományait követi, amelyek közül az első 2010-ben érkezett vissza a Földre az Itokawa kisbolygóról gyűjtött mintával, míg a Hayabusa–2 jövőre éri el célpontját, a Ryugu kisbolygót, ahonnan 2020-ban érkezik vissza a remélhetőleg sikeresen összegyűjtött anyaggal. A küldetés legfontosabb célja a Mars két holdja eredetének tisztázása, mikor és hol keletkezhetett a Phobos és a Deimos. A kutatók remélik, hogy nemcsak ezt sikerül kideríteni, hanem ez támpontot adhat a Naprendszer bolygói, illetve más csillagok bolygói keletkezésének magyarázatához. (A két versengő hipotézis egyike szerint befogott kisbolygók, a másik szerint a Marsot egykor ért becsapódás nyomán, annak anyagából szakadtak ki – természetesen senkit sem lepne meg, ha az MMX mérései egy harmadik hipotézist látszanának alátámasztani…)
Az MMX űrszonda tervezett felépítése (Kép: ISAS / JAXA)
A 2015 nyarán bejelentett MMX az első lesz a Japán Űrügynökség (JAXA) által a 2020-as évekre tervezett három „stratégiai” küldetés közül (ezt két csillagászati küldetés, a LiteBIRD és a SPICA követi az évtized második felében). A JAXA stratégiai küldetései mintegy 300 millió dolláros költségvetéssel készülnek (ami nem tartalmazza a nemzetközi partnerek hozzájárulását, a MEGANE (ejtsd: [megané], japánul szemüveg, betűszóként pedig: Mars-moon Exploration with GAmma rays and NEutrons) műszer költségvetésére a NASA a Discovery program keretében pl. 15 millió dolláros keretösszeget hagyott jóvá). Korábban a CNES közreműködését is bejelentették az MMX küldetésben, a francia űrügynökség a közeli infravörösben működő spektrométerrel (MacrOmega) járul hozzá az MMX-hez. A franciák egy mini-rover küldésének lehetőségét is vizsgálják.
Az MMX szonda célpontja, a Phobos, az ESA Mars Expressének felvételén. (Kép: ESA)
Ez lesz az első alkalom, amikor a Phobosról anyagminta kerülhet a Földre. Hasonló céllal indították 2011-ben az orosz Fobosz-Grunt szondát, de az a küldetés kudarcot vallott, lásd korábbi cikkeinket. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A közelben járt a Hayabusa-2
Hayabusa-2: viszlát 2020-ban!
Készül a japán Hayabusa-2
Fobosz-Grunt: számítógépes hiba a bűnös
Utoljára (?) a Fobosz-Gruntról
Fobosz-Grunt: vége, leesett
A Fobosz-Grunt utolsó órái
Begyűjtötték a Hayabusa kapszuláját
A NASA beszáll a tervezett japán Mars-szondába (NASA)
A NASA beszáll a tervezett japán Mars-szondába (Spaceflight Now)
A NASA beszáll a tervezett japán Mars-szondába (Sky and Telescope)
Martian Moons Exploration (MMX) küldetés (JAXA)
A NASA bolygókutató küldetései
A NASA naprendszer-kutatási honlapja
Az MMX küldetés áttekintése
MEGANE műszer (Johns Hopkins Egyetem)
A JAXA tervezett LiteBIRD küldetése
A JAXA tervezett, második generációs infravörös távcsöve, a SPICA
Már most komoly fejtörést okoz a szakembereknek, hogyan elégíti ki a NASA mélyűri távközlési hálózata a várhatóan jelentősen növekedő kommunikációs igényeket a Marssal.
