A címben szereplő kérdést brit ellenzéki politikusok tették fel, mivel a nyugat-afrikai ország egyre nagyobb nemzetközi segélyeket fogad el az éhező lakosság segítésére.
Az ügy a minap a Daily Mail című napilap beszámolóját követően vetett hullámokat. Nigériának tényleg van űrprogramja, saját űrügynöksége (National Space Research & Development Agency, NASRDA), sőt már nem kevesebb mint tíz éve, 2003 óta saját műholdakat is üzemeltet. Az elsőt, a NigeriaSat-1-et épp egy brit cég, a Surrey Satellite Technology Ltd. (SSTL) építette a nigériai kormány megrendelésére, mintegy 13 millió dolláros áron. A NigeriaSat-1 feladata nagyfelbontású optikai és infravörös távérzékelés, űrfelvételek készítése, az elsődleges alkalmazási területe pedig épp a hazai mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése volt. Környezetvédelmi célú monitorozásra, az elsivatagosodás kutatására, a növényzetet letaroló sáskarajok mozgásának követésére és az ellenük való védekezés megszervezésére is használták az adatokat. A NigeriaSat-1 egészen 2012-ig üzemelt, négy évvel túlszárnyalva tervezett élettartamát. Azóta már pályán van a hasonló felszereltségű NigeriaSat-2 és NigeriaSat-X is. Mindkettő 2011-ben startolt, elkészítésükben nigériai mérnökök is részt vettek.
Nigériai mérnök a brit műhold-összeszerelő üzemben. (Kép: SSTL)
Reményeik szerint 15 éven belül már önállóan, otthon is képesek lesznek műholdat építeni. A NASRDA terveiben két éven belül nigériai űrhajósok kiképzése is szerepel – ez különösen „kiverte a biztosítékot” a brit segélyezési politikát kritizáló parlamenti képviselőknél. Kőolajkészletei miatt Nigériai a második legnagyobb nemzeti jövedelemmel rendelkező állam Afrikában. Mégis milliók élnek nyomorban, miközben a politikai-gazdasági rendszert átszövi a korrupció.
Az űrfelvételeket ugyancsak alkalmazzák katasztrófa-elhárítási munkákhoz – nem csak Nigériában, de világszerte. Nevezetes példa volt erre 2005-ben a Kartina-hurrikán esete az Egyesült Államokban, amikor épp a NigeriaSat-1 volt olyan helyzetben, hogy az első műholdfelvételeket szolgáltassa a területről. A NigeriaSat holdak egyébként részei egy az SSTL által összefogott nemzetközi katasztrófafigyelő műholdrendszernek (Disaster Monitoring Constellation, DMC). Kihasználva, hogy a nigériai mellett a konstelláció kínai, spanyol és brit távérzékelő műholdjai különböző elhelyezkedésű alacsony pályákon keringenek, valamelyikük gyorsan tud reagálni és képeket készíteni a Föld bármely vidékén hirtelen bekövetkező természeti katasztrófa esetén. Katasztrófa-elhárítási célból a DMC adatai természetesen ingyenesen bárki rendelkezésére állnak – erre nemzetközi egyezmény van életben –, de Nigéria némi jövedelemre is szert tesz saját űrfelvételeinek kereskedelmi célú értékesítésével.
A távérzékelő műholdak mellett az afrikai ország 2007-ben Kínától egy távközlési műholdat is rendelt. A 2007-ben pályára állított NigComSat-1 sorsa szerencsétlenül alakult, egy évvel később tönkrement. A pótlására 2011-ben indított NigComSat-1R műholdas távközlési szolgáltatásokat, többek közt internetes hozzáférést biztosít az országban, elősegítve a gazdasági fejlődést. A nigériai űrprogram ügyének tehát létezik egy másik értelmezése is. Az űreszközökre költött pénzt természetesen annak idején külföldi élelmiszer-vásárlásra és segélyosztásra is felhasználhatták volna. Azzal azonban hosszabb távon nem járultak volna hozzá Nigéria önellátó képességének fejlesztéséhez, a hazai űrszektor felépítéséhet, a technológiai fejlődéshez. Most ugyanúgy, sőt talán még inkább nemzetközi segélyre szorulnának... Ha okosan művelik, az űrtevékenység nem luxus, inkább hasznot hajt a társadalomnak. Így az űrtevékenységbe pénzt fektetni nem feltétlenül rossz ötlet, még egy fejlődő ország számára sem.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Újabb műholdak lesik a katasztrófákat
Konstellációk kora
Négy földrész hét műholdja egy rakétával
A nigériai műhold első felvétele
Kína nigériai műholdat épít
Nigériai műhold indult Kínából
Nigériai távközlési műhold indult
Fekete kontinens az űrben
Brit politikai támadás érte a nigériai űrprogramot (New Scientist)