A NASA műholdjának felvételén úgy látszott, mintha forró folt lenne a nyílt tengeren, távol a partoktól. A valóság azonban az, hogy egy természeti jelenség tévesztette meg a detektorokat.
A felvételt a NASA Suomi NPP műholdja 2017. július 14-én készítette a látható és infravörös tartományban dolgozó, képalkotó sugárzásmérőjével (VIIRS, Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) az Atlanti-óceán déli része fölött. A képen számos piros pont látható, amelyek termikus anomáliát jeleznek, vagyis azt, hogy a felszín szokatlanul meleg. Az egyik pont meglepő módon a nyílt vízen, a brazil partoktól több száz kilométerre tűnik fel.
A VIIRS detektor egyetlen éjszaka alatt több ezer termikus anomáliát észlel, amelyek nagy többsége tüzeket jelez. A tengeren is előfordulnak ilyen termikus anomáliák, de mindig a part közelében, a sekély vizeken, ahol kőolaj és földgáz kitermelése folyik, a gázfáklyákat pedig könnyen kimutatja a műhold műszere. Hasonló meleg pontokat észlel a VIIRS a vulkánkitörések helyén, de az Atlanti-óceánnak a képen látható részén nincs működő tűzhányó.
A NASA Suomi NPP műholdjának feldolgozott felvétele a tűznyomokkal. A brazil partok mentén több gázfáklya látható, a kép jobb alsó részében lévő piros pont viszont egyértelműen hamis jel. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / Suomi National Polar-orbiting Partnership)
Ezért a kutatók gyanúja a dél-atlanti anomáliára terelődött (a jelenség olvasóink számára ismert lehet, mert annak kimutatásában, feltérképezésében a magyar gyártmányú sugárzásmérő eszközök is részt vettek, amint arról cikkeinkben többször beszámoltunk). Röviden arról van szó, hogy az Atlanti-óceán déli térsége fölött a csapdába ejtett, nagy energiájú kozmikus elemi részecskéket tartalmazó, belső Van Allen-féle sugárzási öv aszimmetriát mutat, vagyis a szokásosnál mélyebbre nyúlik. Következésképpen az anomálián adott magasságban átrepülő űreszköz a másutt mérhetőnél erősebb részecskesugárzást észlel. Emiatt a Nemzetközi Űrállomás extra védelmet kapott, sőt lehetőség szerint a térségben az űrsétákat is mellőzik, a Hubble-űrtávcső műszereit pedig kikapcsolják.
A dél-atlanti anomália elhelyezkedését bemutató animáció (Forrás: NASA / ESA / M. Kornmesser, ESA/Hubble)
A nagy energiájú részecskék száma a térségben elég ahhoz, hogy a VIIRS egy részüket detektálja. A kutatók számára csak az okozott meglepetést, milyen gyakran találkoztak a tüzekre vonatkozó adatok feldolgozása során a részecskék okozta hamis észlelésekkel: egyetlen éjszaka alatt tucatnyi, tűznek látszó foltot észlel a műhold az Atlanti-óceán fölött. Magára a jelenségre azonban számítottak, mert azt korábban már a NASA MODIS detektorával és az ESA ATSR műholdjával is megfigyelték.
Védekezésképpen az aktív tüzeket detektáló algoritmusba olyan szűrők sorozatát építették be, amelyik kiszűri a hamis riasztásokat, legalábbis azok legtöbbjét. Néha azonban előfordul, hogy a több ezer blokkolt téves jel között egy-egy hamis észlelés átcsúszik a szűrőkön, amint az a bemutatott felvétel esetében is történt. A kutatók számára fontos feladat volt a szűrők érzékenységének pontos beszabályozása, mivel magától értetődően sokkal kisebb veszélyt jelent, ha a szűrőkön átcsúszik néhány, például képünkön látható hamis adat, mintha a túl „erősre” beállított szűrők tényleges tűzre vonatkozó információt blokkolnának.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Antiprotonok a Föld körül
Dózismérő műszer fejlesztése a Nemzetközi Űrállomás orosz szegmensére
Újabb magyar sugárzásmérő berendezés készül a világűrbe
Vulkánkitörés az űrből
Tűz Grönlandon
Erdőtűz éjszakai műholdképen
Tűz az Atlanti-óceánon? (NASA EO)
Cikkeinkben gyakran találkoznak olvasóink az űridőjárás fogalmával. Az ESA a közelmúltban infografikán foglalta össze a jelenségkört, ezt mutatjuk be cikkünkben.
