(Kép: ASTRON / DARIS / FIRST)
De miért épp rádió, és miért 30 MHz frekvencia alatt (vagyis 10 m hullámhossz fölött)? Először is: a világűrből, a Földön kívülről érkező elektromágneses sugárzás számára a légkör csak bizonyos tartományokban átlátszó. (Az élet szempontjából nem is baj, hogy a légkör megvéd bennünket például a nagyenergiájú gamma-, röntgen- vagy ultraibolya sugárzástól.) A felszínig csak a látható fény keskeny tartománya, valamint a legtöbbféle rádiósugárzás jut el viszonylag akadálytalanul – a leghosszabb rádióhullámok (az alábbi grafikon jobb szélén) viszont már nem. A felszínről elérhetetlen tartományokban magas hegyekről, ballonokról, rakétákról, repülőgépekről (pl. infravörös), vagy a légkörön túlra helyezett űrtávcsövekről (infravörös, ultraibolya, röntgen- és gammatartomány) tudnak megfigyeléseket végezni a csillagászok.
A földi légkör elnyelő képessége az elektromágneses hullámhossz függvényében. A különböző fő tartományok balról jobbra: gamma, röntgen, ultraibolya, látható fény (a szivárványszíneknél), infravörös és rádió. (Kép: NASA)
Az alacsony rádiófrekvenciák (vagyis a leghosszabb hullámok) esetén egyrészt a földi légkör külső, elektromosan töltött részecskékből álló rétege, az ionoszféra jelent áthatolhatatlan akadályt (kb. 10 MHz frekvencia alatt). Másrészt az ionoszféra zavarai, valamint az ember okozta rádió-interferencia (háttérzaj) a valamivel magasabb frekvenciákon is lehetetlenné teszi az érzékeny csillagászati megfigyeléseket. Ezért lenne érdemes az űrbe menni – először a Föld körüli pályára, később talán ideálisabb körülmények közé, a Hold túlsó oldalára (ilyen tervek is léteznek hosszú évek óta). Nem véletlen, hogy a 30 MHz alatti tartományban az égbolt gyakorlatilag a mai napig ismeretlen számunkra.
Az 1973 és 1975 között a Hold körüli pályán működött RAE-B, 230 m hosszú antennaelemeivel. (Fantáziakép: NASA)
Utoljára az 1970-es évek közepén repült olyan űreszköz, a RAE-B (Radio Astronomy Explorer-2, más néven Explorer-49), amely egyáltalán megkísérelt valamit észlelni. Mivel egyetlen űreszközről volt szó, a megfigyelések felbontása csapnivaló volt. Emlékeztetőül: a csillagászati távcsövek felbontása annál jobb, minél nagyobb a frekvencia és a berendezés átmérője. Ezeknél az alacsony frekvenciáknál csak akkor lehet „élvezhető” felbontást előállítani, ha meglehetősen távoli antennákat üzemeltetnek egyetlen, ún. interferométeres hálózatban. A SURO terve épp ezt kínálja.
Kezdetben 5-8 együttműködő űreszközről volna szó. Közülük egy volna egy központi „anyaműhold”, amely a mérési adatok előfeldolgozását végezné és a földi irányítókkal tartaná a kapcsolatot. A „csapatban” a műholdakon három merőleges térbeli irányban elhelyezett dipólantennák kapnának helyet. A rendszer legtávolabbi elemei között kb. 100 km-es távolságok lennének, ami biztosítja az interferométer jó szögfelbontását.
A rendszer elvben bővíthető is lenne, ami újabb tudományos lehetőségeket nyújtana. A javasolt projekt technológiai érdekessége a kötelékrepülés. Bár kis számú műholddal eddig is folytak ilyen kísérletek, a technológia még messze nem tekinthető rutineljárásnak. A rádió-interferométeres mérések értelmezéséhez pedig pontosan kell majd ismerni az egyes műholdak egymáshoz viszonyított pillanatnyi helyzetét.
A világegyetemre megnyíló „új ablak” kétségtelenül egy sor új, sőt váratlan felfedezéssel is kecsegtet, a csillagászat számos területén. A SURO elsősorban feltérképezné az egész égboltot, mintegy 0,6 ívperces felbontással. A becslések szerint egy év leforgása alatt mintegy félmillió sugárforrást katalogizálna 30 MHz-en. Detektálhatná a Naprendszer bolygóinak (pl. a Jupiternek) a magnetoszférájában bekövetkező rádiókitöréseket. Ha létezik ilyen jelenség sokkal nagyobb teljesítménnyel, távoli exobolygókon, azoknak a felfedezése is lehetővé válna. A napszél, a helioszféra, az űridőjárás kutatói is hasznát vehetnék a műholdhálózatnak. Az eddiginél nagyobb távolságig lehetne követni például a koronakitöréseket. A távolabbi univerzumban a rádiógalaxisok legrégebbi struktúráit lehetne megfigyelni, amelyek ezeknek a különleges objektumoknak a múltjáról, fejlődéséről árulkodnának.
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Rádiócsillagászat a Holdon?
Kapcsolódó linkek:
A SURO koncepciójáról (ASTRON)
Megosztás:
