A következőkben folytatjuk a Hubble Space Telescope jövőjével kapcsolatos amerikai vita bemutatását. Az előző részből kiderült, hogy milyen érvek szólnak a leállítást követő irányított megsemmisítés mellett. Mostani epizódunkból kiderül, hogy miért lenne mégis érdemes megmenteni a HST-t.
A tudósok körében megdöbbenést váltott ki a NASA terve, mivel az űrtávcső mára az űrkutatás egy emblematikus darabjává vált és hirtelen érzelmektől sem mentes vita lobbant fel az Egyesült Államokban a Hubble körül. Azon túl, hogy a tudományos közösség szeretné, ha a NASA nem a most tervezett – érzelmileg negatív – akcióval zárná le a Hubble-dossziét, észérveket sorakoztatnak fel, hogy akár 2010 után is aktív maradjon az űreszköz. A legnagyobb kételyek a leendő űrtávcső és a Hubble közötti zökkenőmentes átmenettel kapcsolatosak. A Webb Űrtávcső (JWST) programja ugyanis még csak nagyon a kezdeteknél tart (gyártása még el sem kezdődött, mindössze a kivitelezőjét választották ki). Az ilyen csúcstechnológiájú fejlesztésekre szinte kivétel nélkül az volt a jellemző korábban, hogy csúsztak a felmerülő problémák miatt az eredeti időtervhez képest. A csúszás sejthető a JWST-nél is, mivel nemrég került nyilvánosságra, hogy az 1,6 milliárd dolláros projektben már a mostani, „rajzasztali” fázisában 300 milliós költségtúllépés mutatkozik (ennek kiküszöbölésére a távcső tükrének átmérőjét 6,5 m-ről 6 m-re tervezik csökkenteni, valamint tárgyalások folynak az ESA-val, hogy az eszköz felbocsátása európai pénzből, egy Ariane rakétán történjék). Éppen ezért a legtöbb szakértő szerint a 2011-es hivatalos pályára állításhoz képest inkább valószínű a következő évtized közepe, mint startdátum. Így megeshet, hogy – a HST sutba dobása és a JWST esetleges késedelme miatt – a csillagászok évekig űrtávcső nélkül maradnak („…egy Föld körüli pályán keringő űreszköz két olyannal is felér, amelyik csak a rajzasztalon repül…” – fejtette ki sommás véleményét Bruce McCandless, a HST pályára állításában is tevékenyen résztvevő és most a Hubble mellett kampányoló űrhajós).
Az elmúlt évek viszont bebizonyították, hogy a Hubble – az űrrepülőgépekkel végzett időszakos javítások révén – életben tartható, sőt fejleszthető eszköz, „mindössze” pénz kell hozzá. Ebből az irányból is látszik némi reménysugár azok számára, akik még sokáig szeretnék odafenn tudni a HST-t: az amerikai Kongresszus felkérte a NASA-t, hogy gondolja át újra a HST és a JWST közötti váltással kapcsolatos terveit, „annak tudomásulvétele mellett, hogy a Hubble továbbüzemeltetéséhez pótlólagos pénzek kellenek”.
Látva a HST még mindig vitathatatlan képességeit, talán érdemes lenne egy kis pénzt áldozni az üzemeltetésére, amíg biztossá nem válik, hogy a technológiai kihívásokkal szintén igencsak jócskán leterhelt Jim Webb Űrtávcső tényleg képes lesz-e beváltani a hozzá fűzött reményeket. Egyszóval: Hajrá Hubble!
Dancsó Béla
Ráadásul még több technikai probléma is kezdi nehezíteni a tudósok szívét. Egyre erősebb hangok kezdik bírálni az új űrtávcső koncepciójának kidolgozóit: a JWST nem igazán a Hubble utóda lesz, mivel elsősorban az infravörös tartományban fog dolgozni és spektroszkópiai méréseket végez majd. Tehát a jelenleg futó és tervbe vett küldetések ismeretében kimondható, hogy a Hubble utáni 10-20 évben nem lesz a látható fény tartományában tevékenykedő ütőképes orbitális eszköz a csillagászok kezében. Emellett egy másik – a Hubble üzemben tartása mellett szóló aggodalom is megfogalmazódik: a JWST-t nem alacsony Föld körüli pályára tervezik állítani, hanem többezer kilométer magasra, ami lehetetlenné teszi a szervízelését. A tudósok ezért azt mondják, hogy a Hubble mindenképpen maradjon üzemben addig, míg meg nem bizonyosodtak róla, hogy az új űrtávcső megfelelően működik.
Az elmúlt hetekben komoly vita folyt arról, hogy vajon mi legyen a sorsa a Hubble űrtávcsőnek, amikor 2010-ben lejár az üzemideje. A döntéssel kapcsolatos legfőbb érvet azonban várhatóan a költségek mondják majd ki.
