A NASA nevezetes űrtávcsövének elfogyott az üzemanyaga, 9 év működés után nem tudnak már több megfigyelést végezni vele.
Az elsősorban exobolygók (vagyis távoli csillagok körül keringő bolygók) felfedezésére és vizsgálatára épített, rendkívül sikeresnek bizonyult űrtávcső 2009 márciusában állt pályára Floridából, egy Delta-2 rakétával. Ami az exobolygókat illeti, a Kepler ún. tranzit módszerrel dolgozott, vagyis a bolygó elhaladásakor a mögötte levő csillag fényében bekövetkező apró fényességcsökkenést mérte. A precíz fényességméréseknek azonban más fontos csillagászati alkalmazásai is voltak, akár a változócsillagok, akár a Naprendszer égitestjeinek kutatásában.
A Kepler a NASA Discovery programjának tizedik küldetése volt, elfogadásáról 2001 végén döntöttek. Abban az időben még száz alatt volt az ismert exobolygók száma. Hogy ilyen égitestek valóban léteznek, azt csak az 1980-as évek végétől tudták bebizonyítani a csillagászok. Az akkori megfigyelési módszerek korlátaiból adódóan csak ún. forró Jupiterek, vagyis a csillagukhoz rendkívül közel, rövid periódussal keringő óriásbolygók váltak ismertté. Az általunk ismert élet hordozására az ilyen bolygók nem alkalmasak. A Keplertől azt remélték, hogy kisebb méretű és a csillaguktól távolabb keringő exobolygókat is felfedezhetnek vele. Mire 2009-ben az űreszköz pályára állhatott, már 300 körül járt az ismert exobolygók száma, közöttük immár a Neptunuszhoz hasonló méretűekkel is.
A Kepler beváltotta, sőt túl is teljesítette a hozzá fűzött reményeket: túlzás nélkül állítható, hogy forradalmasította az exobolygó-kutatás területét. Az űrtávcső, fedélzetén egy 1,4 m tükörátmérőjű és 0,95 m-es nyílású Schmidt-távcsővel és a fókuszsíkban elhelyezett 42 CCD-detektorral a Hattyú és a Lant csillagképek irányában kijelölt kb. 100 négyzetfokos égterületet tartotta folyamatos megfigyelés alatt. Ebben az irányban egyrészt a Tejútrendszer sok csillaga látszik, másrészt a technikai korlátozások figyelembe vételével hosszú időn át tartó, zavartalan megfigyelésükre kínálkozott alkalom. Az űrszonda Nap körüli, 371 nap keringési idejű, a Földét követő pályára került.
A Nap körül keringő Kepler-űrtávcső, a háttérben a Földdel. (Fantáziakép: NASA)
A Kepler első bolygófelfedezéseit már 2010 januárjában bejelentették, ezek – a start óta eltelt rövid időre tekintettel – még forró Jupiterek voltak. 2011 végén kapta szárnyra a hírnév a Kepler-22b nevű bolygót, amely az első „szuperföld” volt, egy Naphoz hasonló csillag ún. lakhatósági zónájában keringve. (A kicsit félrevezető lakhatósági zóna kifejezés nem jelent mást, mint hogy a csillagtól való adott keringési távolságban elvileg megfelelők a körülmények a folyékony halmazállapotú víz jelenlétéhez.) 2014-ben meglett a Kepler-186f, egy a Földéhez hasonló méretű, egy M típusú vörös törpecsillag körül a lakhatósági zónában keringő bolygó is.
Az űrtávcső elsődleges programját 3 és fél évesre tervezték, de lehetőség volt a hosszabbításra. 2012 júliusában a Kepler térbeli helyzetének stabilizálására szolgáló négy lendkerék egyike meghibásodott. A kijelölt égterület megfigyeléséhez három is elegendő volt, de a következő elég hamar, már 2013 májusában felmondta a szolgálatot. Ezzel lehetetlenné vált az eredeti küldetés folytatása, de a felhasználók közösségével együttműködve az űrtávcső irányítói kitalálták a K2 nevet kapott programot. Ez lényegében ugyanannak az űreszköznek egy más típusú, a megmaradó lehetőségeket kihasználó „újraélesztése” volt. Az űrteleszkóp 83 napos időszakokon át tudott egy-egy adott területet vizsgálni.
A K2 küldetés 2014 májusában indult. További, szükségképpen rövidebb keringési idejű exobolygókat fedeztek fel ez idő alatt, de változatos csillagászati alkalmazásai voltak az adatainak. Akkoriban 2017–2018-ra tervezték a K2 végét, és az előjelezés helytállónak bizonyult. A huszadik K2-kampányt megkezdték ugyan, de már tudni lehetett, hogy nagyon kevés hajtóanyag maradt, így a továbbiakban nem tudják irányban tartani az űrteleszkópot. Legutoljára október 19-én került automatikusan biztonsági üzemmódba a Kepler-űrtávcső, a NASA október 30-án hivatalosan is lezárta a programot. Az eddig begyűjtött adatokkal a kutatók természetesen továbbra is dolgoznak, így még jó ideig várhatók tudományos eredmények a Keplertől.
A NASA ezzel a képpel illusztrálta az eddig több mint 2600 exobolygó felfedezését elősegítő űrtávcsöves programjának végét bejelentő hírt. (Kép: NASA / Wendy Stenzel / Daniel Rutter)
A jelenleg ismert exobolygó-rendszerek száma október végén meghaladta a 3800-at, ezek közül 633-ban több bolygó is található. Az eredeti Kepler-küldetés nyomán 2327 exobolygó vált ismertté, a K2 termése 354 volt. Mivel az exobolygók felfedezéséhez az átvonulásokat mutató fénygörbéken túl további megerősítő mérésekre van szükség, ezek a számok még tovább növekednek majd. Közel 3000 jelöltet tartanak még számon a csillagászok, s egy részükről be fog igazolódni, hogy valóban bolygók. Függetlenül a konkrét számoktól, a Kepler felfedezései megmutatták, hogy a csillagok körüli bolygórendszerek igen elterjedtek. Becslések szerint a Tejútrendszer minden csillagára jut átlagosan egy bolygó.
A Keplerrel és eredményeivel kapcsolatos korábbi cikkeinkből a lap alján találhatnak válogatást, időrendi sorrendben. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Hamarosan indulhat a Kepler
Úton a Kepler-űrtávcső
A Kepler megfigyelte egy óriás-exobolygó fázisait
Öt új skalp
Kettős bolygórendszert talált a Kepler
Távoli csillagok „pulzusmérése”
Keressen Ön is exobolygót a Keplerrel!
1235 lehetséges exobolygó
Triplán fedő hármascsillag – magyar felfedezés!
Kepler-22b: exobolygó a lakhatósági zónában
Föld méretű bolygók egy Naphoz hasonló csillag körül
Vadászat exoholdakra
Exobolygó-áradat
Kepler: ez már a vég?
Nagyobbak lehetnek a Kepler bolygói
Új feladatot keresnek a Keplernek
Megtalálták a Naprendszer testvérét
Kepler: új programötlet van, a pénz még kérdéses
A Kepler a Neptunuszt figyelte
121 gázóriás lakható exoholdakkal?
A Kepler elnyűhetetlen
Kifogyott a Kepler-űrtávcső üzemanyaga (nasaspaceflight.com)
A Kepler-űrtávcső honlapja (NASA)
Űrtörténelmi rekordok, elsőségek, űrtechnikai bravúrok és lélegzetelállító képek után vége felé közeledik a NASA Dawn (Hajnal) szondájának 11 éves küldetése.
