Két amerikai űrszonda közeledik egy-egy kis égitesthez – az egyik a Naprendszer belső részén, a másik tőlünk nagyon messze.
Augusztus 17-én az OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) elkészítette az első felvételt a Bennu kisbolygóról, amelynek közvetlen környezetébe december elején ér majd el. A célpont távolsága most még 2,2 millió km volt, ami a Föld–Hold távolság közel hatszorosának felel meg. A NASA űrszondájának PolyCam kamerájával készült felvételeken a Bennu egyelőre csak egy kis fényes, a csillagos háttér előtt gyorsan elmozduló folt.
A Bennu kisbolygó a Kígyó csillagkép irányában látszik az OSIRIS-REx kalibrációs célú, a szonda navigációját segítő felvételeinek egyikén. (Öt felvételből álló animáció: NASA / Goddard / University of Arizona)
Az OSIRIS-REx 2016 szeptemberében indult, azzal a végső céllal, hogy közelről tanulmányozza a Bennu kisbolygót és legalább 60 g tömegű anyagmintát hozzon vissza róla a Földre. A Bennu sötét felszínű, széntartalmú kisbolygó, radaros mérések alapján mintegy 1600 m-es átmérővel. A kutatók elképzelései szerint a Naprendszer keletkezésének idejére jellemző, érintetlen ősi anyagot tartalmaz. A szonda a tervek szerint december 3-ától kezdve többször elrepül majd mellette, míg 31-én a kisbolygó körüli pályát foglal el, ahonnan megkezdheti részletes vizsgálatait.
Hasonló kicsi (sőt még sokkal kisebb, néhányszor tíz km-es) ősi égitest az 2014 MU69, amelyet nem hivatalosan Ultima Thule néven is emlegetnek, s amely mellett majdnem pont ugyanakkor, 2019. január 1-jén repül el a New Horizons űrszonda. A New Horizons 2015-ben sikerrel tanulmányozta a Plútót és holdrendszerét, s mivel működőképes maradt, második tudományos célpontjául kijelölték a tőlünk mintegy 6 milliárd km-re levő apró Kuiper-övbeli égitestet.
Több mint három évvel a Plútó melletti, űrtörténelmi elrepülése után, augusztus 16-án a New Horizons LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamerájával 48 különböző, közel fél perces expozíciót készítettek a célpontról, amelynek előre számított pozícióját a bal oldali képen a sárga négyzet jelöli. A jobb oldali képen ez a tartomány látható kinagyítva, ahol a fényes háttércsillagok levonása után előtűnik az Ultima Thule. A kép szintén űrtörténelminek mondható: ez eddig űrszonda által a Földtől legnagyobb távolságban készített felvétel. Természetesen ezt a rekordot a New Horizons szondával még sokszor meg szeretnék dönteni! (Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute)
A tudományos hasonlóságok és véletlen időbeli egybeesés mellett azért alapvető különbségek is vannak a NASA OSIRIS-REx és a New Horizons programjaival kapcsolatban. Míg az OSIRIS-REx pályára áll körülötte és hosszasan kutatja majd a célpontját, addig a New Horizons ezt nem tudja megtenni: nagy sebességgel elszáguld majd mellette, kifelé tartva a Naprendszerből. Bár mindkét célégitest a Naprendszer ősi, több mint 4,5 milliárd éves anyagát őrzi, a Bennu a belső részen, a 2014 MU69 viszont a bolygórendszer peremvidékén rója pályáit a Nap körül.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Úton az OSIRIS-REx
Az OSIRIS-REx kamerái
Trójaiakat keres az OSIRIS-REx
Az OSIRIS-REx látogatása
Célpontjelöltek az utolsó pillanatban
A Plútó után
Két égitest egy „áráért”?
Izgalmas célpont felé tart a New Horizons
Az OSIRIS-REx és a New Horizons augusztusi felvételei a célpontjaikról (Spaceflight Now)
A Nemzeti Akadémiák tanulmánya összefoglalja a NASA intézkedéseit a szomszédos égitestek védelme érdekében, egyúttal megjelöli, ahol a NASA erőfeszítései nem elegendők.
