A Neptunusz nagy holdjáról negyed évszázaddal ezelőtt készített közeli felvételekből összeállították az égitest eddigi legjobb térképét.
Épp ma 25 évvel ezelőtt, 1989. augusztus 25-én repült el az amerikai Voyager-2 űrszonda a Naprendszer ma ismert legkülső nagybolygójának, a Neptunusznak az óriásholdja, a Triton mellett. (Bár akkor még Plútó számított a legkülső bolygónak, most már törpebolygó a helyes besorolása.) A Voyager-2 nyújtotta az emberiségnek az első közelképeket a Neptunuszról és holdrendszeréről. Mint egy régi mozifilmet, most „restaurálták” az űrszonda korabeli fényképeit. Elkészítették az égitest felszínének színes mozaikképét, és egy videóban rekonstruálták a Voyager-2 elrepülését is. A munkát Paul Schenk (Lunar and Planetary Institute, Houston) végezte el.
A Triton eddigi legjobb térképe, hengervetületben ábrázolva. A feketén maradt részeket (az északi félteke túlnyomó részét) a Voyager-2 nem láthatta, mert vagy sötétben voltak. A lassan forgó égitestnek csak az egyik, a szonda felé eső oldalát tudták élesen leképezni az 1989-es gyors elrepülés ideje alatt. (Kép: LPI)
A Triton új mozaikképén a legjobb felbontású részeken egy képelemnek 600 m felel meg. A színek feldolgozása során igyekeztek kiemelni a kontrasztokat, de egyébként a látvány hasonló ahhoz, mint amilyet az emberi szem érzékelhetett volna. A Voyager-2 űrszonda „szeme” narancs, zöld és kék színben volt érzékeny, ezekből a felvételekből keverték ki a képet.
Animáció a Voyager-2 elrepüléséről a Triton mellett. (Videó: LPI)
A Triton mozaikképének mostani elkészítését az évforduló mellett az is inspirálta, hogy hamarosan – alig egy év múlva – a New Horizons űrszonda elrepül majd a Plútó mellett. Habár a Triton egy nagy gázbolygó holdja, a Plútó pedig egy törpebolygó, a Naptól még távolabb keringve, eredetük hasonló lehet. A Tritont – amely méreteiben valamivel meghaladja a Plútót – ugyanakkor befogta a Neptunusz, s innentől kezdve a történetük eltérő fordulatot vett. A bolygó körüli pályára került égitest belsejét feltehetően megolvasztotta az árapályfűtés, ami vulkanizmushoz és egyéb geológiai aktivitáshoz vezetett. Ezek megmaradt jelei felismerhetők a mostanra kihűlt égitest fagyos felszínén, a Voyager-2 képei alapján.
Nem várható, hogy a Plútó kinézete különösebben emlékeztetne a Tritonéra, de előfordulhatnak rajta hasonló felszíni alakzatok. A két égitest sűrűség és összetétel szempontjából nem áll messze egymástól. Mindkettő felszínén kifagyva megtalálható szén-monoxid, szén-dioxid, metán és nitrogén. A Triton mellett elrepülve a Voyager-2 gázkikilövelléseket is megfigyelt, ami akár előfordulhat a Plútó esetében is, a New Horizons 2015. július 14-én esedékes elszáguldásakor. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy emberöltő az űrben. A negyedik évtized (1987-97 – 1. rész)
A Voyager űrszondák 30 éve
MEGFEJTÉS: A Nap gyermekei
A Naprendszer nyolc bolygója...
Plútó-szemle 422 millió kilométerről
Voyager-mozaikkép a Tritonról (NASA JPL)
Külső bolygószomszédunk felszíni alakzatairól még sosem készült ilyen részletes, korszerű űrszondákkal gyűjtött adatokon alapuló térkép.
